Múlt-kor.hu

A lovagkirály nápolyi kalandjai: Nagy Lajos viszontagságai Itáliában

A lovagkirály nápolyi kalandjai: Nagy Lajos viszontagságai Itáliában

2014. július 23. 11:47 Németh Máté

A bosszúhadjárat és a pestis

A fegyveres bosszú végrehajtásához Lajos először is kiépített maga mellett egy szövetségi rendszert, melynek tagja volt a pápa által kiátkozott IV. (Bajor) Lajos császár, valamint III. Edvárd angol király. Sőt, sikerült fegyverszünetet kötnie Velencével is. A dózse és a Tízek Tanácsa ahhoz is hozzájárult, hogy a magyar király serege átvonuljon államukon, mivel adriai kikötő híján Lajosnak szárazföldön kellett útnak indulnia.

A háborús előkészületek fontos részét képezte, hogy elkezdődtek a puhatolózó tárgyalások az itáliai fejedelmekkel és városokkal a gondtalan magyar átvonulás érdekében. Lajos ellentáborát a pápa, illetve a nápolyi Anjouk jelentették, akik készültek a magyar király támadására. Lajos első nápolyi hadjáratát 1347-ben indította meg.

A magyar csapatok szakaszosan érkeztek meg Itália területére, maga az uralkodó novemberben indult a királyság meghódítására. Vállalkozása sikeresen kezdődött, a királyt - akinek csapatai egyre gyarapodtak a különböző nemzetiségű zsoldosokkal - több államban is szívélyesen fogadták, ünnepségeket, vendégségeket tartottak tiszteletére. Lajos cserébe néhány - vele tisztelettel bánó - város urát lovagi címmel és övvel jutalmazta meg. A magyar uralkodó komolyabb konfliktus nélkül érkezett meg az év végére Aquilába, a megszerezni kívánt Nápolyi Királyság területére.

Johanna királynő - aki időközben feleségül ment unokafivéréhez, Tarantói Lajos herceghez - tétlenül vette tudomásul, hogy királyságának több előkelő ura is meggyilkolt férje testvérének oldalára állt. Lajos hadseregével 1348 elején Capuánál megfutamította a nápolyi hadsereget, a királynő, akit valamivel később férje is követett, tengeri úton menekült el előbb Marseilles-be, majd Avignon területére.

A magyar király ezt követően bevonult András öccse halálának helyszínére, Aversába, ahová meghívta a korábban már Johannától elpártoló Durazzói Károlyt, valamint a többi nápolyi Anjou herceget, rokonait. Itt az addigra egyre népszerűbb magyar király hírnevén csorba esett, az Anjou hercegeket Magyarországra vitette túszként, míg a rangidős Durazzóit - akiről úgy tartotta, hogy felelős öccse haláláért - lefejeztette.

Lajos februárban bevonult Nápolyba, felvette a Szicília és Jeruzsálem királya címet, de ez év tavaszán egy, az eddigieknél nagyobb ellenség fenyegette seregét és saját életét: a pestisjárvány. A király - miután a fontosabb tisztségekbe zsoldosvezéreket és megbízható magyar parancsnokokat állított - tavasszal elhagyta Nápolyt és visszatért a Magyar Királyságba.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

A lovagkirály nápolyi kalandjai: Nagy Lajos viszontagságai Itáliában

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2021. tavasz különszám: 18 festmény, amit imádunk

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra