125 éve született a krimi irodalom klasszikusa

2014. július 17. 12:12 MTI

Bányamérnök apja gyakran változtatta munka- és lakhelyét, a család végül Kaliforniában, egy Oroville nevű kis bányászvárosban telepedett le. Gardner a műveiben felhasznált széleskörű bányászati ismereteit még gyermekkorában szerezte, ám sose gondolt arra, hogy apja nyomdokaiba lépjen. Az egyetemről egy verekedés miatt hamar kirúgták, ezután bokszolással és illegális birkózóversenyekkel kereste kenyerét, majd gépíró lett egy kaliforniai ügyvédi irodánál.

Az ügyvédi diplomát 1911-ben szerezte meg, praxisa azonban elég rosszul ment, mert ügyfelei főként a szegény kínai és mexikói bevándorlók közül kerültek ki. 1918-ban három évre felhagyott a jogi pályával, és egy kereskedelmi cég alkalmazottja lett. 1921-ben megnősült, gyermeke született, s újra praktizálni kezdett Venturában, ahol 1933-ig dolgozott. A húszas évektől csekély keresetének kiegészítésére Charles M. Green néven vadnyugati és titokzatos történeteket írogatott különböző ponyvamagazinokba, köztük a Black Mask címűbe, amelynek hamarosan legnépszerűbb szerzőjévé vált.

Gardner hihetetlen intenzitással dolgozott nemcsak íróként (állítólag havonta 200 ezer szót írt le), hanem ügyvédként is. Elkötelezettséget érzett a kiszolgáltatott, magukra hagyott és igazságtalanul vádolt emberek iránt, ez indította arra, hogy 1940-ben részt vegyen egy olyan szervezet megalakításában, amely a jogtalanul bebörtönzött embereket támogatta igazuk bizonyításában.

1932-ben született meg máig legismertebb regényalakja, a rejtélyes bűnügyekre szakosodott ügyvéd Perry Mason, akiben állítólag magára Gardnerre ismerhet az olvasó. Az első két Mason-kötet, A bársonyos karmok esete és A morcos lány esete hatalmas sikert aratott, így Gardner feladta jogászi hivatását, és csak az írásnak élt. Az első Perry Mason-könyveket további nyolcvan követte, ezek közül néhányat már a második világháborút megelőzően magyarra is lefordítottak. E történetekben közös, hogy Mason, s vele együtt az olvasó is már akkor kapcsolódik az események menetébe, amikor azok a végkifejlet felé közelednek.

Közös vonásuk az is, hogy a mű középpontjában a bírósági tárgyalás áll, amelynek során Mason rendre bebizonyítja védencének ártatlanságát és leleplezi az igazi tettest. A tárgyalóteremben brillírozó, kikezdhetetlen logikájú és csavaros észjárású ügyvéd feladata a bűnös felkutatása és a rejtély megoldása mellett az is, hogy rámutasson az igazságszolgáltatás hibáira, s korrigálja is azokat. A kritikusok a történet logikus fűzését, a cselekmény és az események kézben tartását, Mason alakjának precíz megalkotását tartják Gardner legfőbb erényének, és ez emelte a krimi irodalom nagy klasszikusainak sorába is.

Az író házassága 1935-ben csődbe jutott, feleségével különköltöztek. 1968-ban az asszony meghalt, és az író elvette hosszú évek óta hűséges titkárnőjét, akiről Perry Mason titkárnője, Della Street alakját mintázta. 1952-ben Gardner megkapta a legjobb detektívregény-írónak járó tekintélyes Edgar-díjat. 1957-től, az első Perry Mason eset televíziós változatától kezdve személyesen ellenőrizte a történetek filmre, rádióra és televízióra alkalmazását. Az író rákbetegsége 1970 elejétől egyre súlyosbodott, s 1970. március 11-én Rancho del Paisano nevű birtokán meghalt. Az utolsó Perry Mason-regény három évvel a halála után, 1973-ban jelent meg.

Mestere, Raymond Chandler írta neki egy levélben: "Ha valamilyen könyv, bármilyen könyv, bizonyos művészi erővel hat, irodalommá válik. Ez az erő sugározhat stílusból, helyzetekből, alakokból, megindító hangból, gondolatokból vagy egy fél tucat más dologból. Fakadhat abból is, hogy az író tökéletesen ellenőrzi az események gördülését, mint amikor valaki tökéletesen tud bánni a labdával. És ehhez Te értesz mindennél jobban és mindenkinél jobban."