Három teremnyi Egyiptom Budapesten

2014. július 10. 15:00

Mit keres a gabona a koporsóban?

Ebben a teremben helyezték el a sztéléket, amelyek legnagyobb része halotti sztélé. Ezek azt a célt szolgálták, hogy a sírba eltemetett halott rendszeresen részesüljön áldozati adományban. A sztélékén az áldozat bemutatását, azaz az emberek és istenek/halottak közti kommunikációt láthatjuk. Itt található a múzeum egyik új, 2012-ben szerzett műtárgya, a sztélékhez funkciójában hasonló ősbüszt. E tárgyak teste sematikus, fejük kidolgozott, nincs rajtuk felirat, s egy tiszteletre méltó őst ábrázoltak, akikről azt gondolták, hogy jó közvetítők az istenek felé.

Az első terem befejező tematikájának folytatásaként a második terem bevezető darabja is egy nagyméretű sztélé, amely a fáraó és az isten közötti kapcsolatot ábrázolja egy áldozati jeleneten. A második terem az istenek és az egyiptomi templomok világát mutatja be. Itt a szakemberek próbálták hangsúlyozni, hogy ez egy elzárt tér, ahova nem mindenki léphetett be, csak a papok egy része. Itt lett kialakítva egy naosz (szentély), ahol különböző isteneket mutatnak be - természetesen kicsinyített formában. Az istenszobrok a templomokban persze életnagyságúak voltak, s nem ritkán nemesfémből vagy nemesfémdíszítéssel készültek.

Férfiportré, Óbirodalom, 5–6. dinasztia (i. e. 25–22. sz.)

A terem egy másik részében rituális eszközöket (például a csörgő hangszerként használt szisztrumot), újévi köszöntő edénykéket, illetve áldozati táblákat láthatunk. Utóbbiakról azt kell tudni, hogy jelképes áldozatok voltak, amelyek arra szolgáltak, hogy ha a valóságban nem mutattak be áldozatot - például valamilyen oknál fogva a család nem gondoskodott erről -, akkor azt jelképesen biztosították az élők sorából eltávozottnak. A terem másik felében Ozirisz áll a középpontban, aki mint túlvilági istenség, szorosan kötődik a harmadik teremhez.

A terem egyik éke a gabona Ozirisz. Ennek lényege, hogy az ókori egyiptomiak termőföldből és gabonamagvakból egy Ozirisz múmiáját formázó mintát készítettek, és azt csíráztatták, öntözték 9 napon át. Amint ez a 9. napon kicsírázott, úgy gondolták, hogy az isten újjászületett, ahogy a föld, Egyiptom is, majd ezt a gabona múmiát később rituálisan eltemették. A tárlaton itt egy sólyomfejű koporsó látható.

A túlvilág termében számos koporsó és két múmia is található, amelyeket részben már vizsgálták, de kutatásuk még javában folyik. A már ismert eredményeket a falon olvashatjuk, CT-felvételekkel, magyarázatokkal kiegészítve, illetve itt kapott helyet az egyik múmia arcrekonstrukciója is. A koporsókon kívül rengeteg olyan tárgytípust mutatnak be, amelyek a túlvilági boldoguláshoz voltak szükségesek. Itt is, mintegy az első terem folytatásaként elhelyeztek egy hosszú fali vitrint, ahol azt láthatjuk, hogy Anubiszt mennyire sok módon, milyen különböző médiumokon ábrázolták - koporsótöredékeken, múmiavásznon, rajzként, vagy éppen amulettek formájában.

Fiatal nő Hathor istennő jelvényével. Újbirodalom, Ramesszida-kor (i. e. 13. sz.)

Egy másik fontos csoport a túlvilági életre utaló szívskarabeuszok, szívamulettek gyűjteménye. Az egyiptomiak szerint a halottnak Ozirisz isten ítélőszékénél, 42 bíra előtt kellett bevallani az életben esetlegesen elkövetett bűneit, illetve éppen ellenkezőleg, tagadni azokat, magyarázza Litkay Éva. Az egyiptomi vélekedés szerint a szív önálló entitás lett a túlvilágon, amelyről úgy gondolták, hogy nemcsak az érzelmeknek, a keringésnek, hanem a lelkiismeretnek és a gondolatoknak is a központja. Az agy szerepét nem ismerték, ezért sem mumifikálták.

A szív fontos szerepet játszott az ókori egyiptomiak kultuszában. A „szív megmérettetése” elnevezésű szertartás során az igazság mérlegének egyik serpenyőjébe az elhunyt szívét, a másikba egy strucctollat helyeztek, amely Maatot, az igazságosság és a rend istennőjét jelképezte. Amennyiben a halott szíve könnyebb, mint a strucctoll, az illető méltó, hogy az istenek társaságába kerüljön a túlvilágon. A strucctollnál súlyosabb szív viszont egyértelműen azt jelzi, hogy az eltávozott nem élt tisztességes életét.

Kait koporsója, Középbirodalom, 12. dinasztia eleje (i. e. 1985–1940)

A következő nagyobb egységet az állatmúmiák alkotják, amelyek a kurátor megfogalmazása szerint ugyan nem teljesen csak a halotti kultusz részei, de pont ezért jól illenek a képbe. Az állatokat általában nem azért temették el, mert maga az állat volt lényeges, hanem mert ez az istenek egy jelképe volt, az isteni kultuszhoz tartozott. A templomok szent temetőibe az i.e. 1. évezred második felében a zarándokok vagy hívők vásárolhattak állatmúmiát, hogy aztán kegyes ajándékként eltemethessék az isten számára. Voltak persze olyan állatok, amelyeket nem tömegesen temettek el - például az Ápisz-bika, amelyből egy időben csak egy példány volt a templomban.

A terem legvégében egy elkerített részen múmia alakú koporsók láthatók: közülük hat darab az 1907-es gamhudi ásatás révén került a múzeumba, köszönhetően annak, hogy egy magyar kereskedő szponzorálta az expedíciót. Az itt kiállított négy darab kanópusz edénybe a belső szerveket: a gyomrot, a tüdőt, a beleket és a májat helyezték, illetve látható néhány szolgaszobor, ún. usébti, amely a túlvilági munkát végezte el a halott helyett. Az új szerzemények közül kiemelkedik a múzeum által idén, 100 millió forintos állami támogatással megvásárolt, egy óbirodalmi (i.e. 2200 körül) sírból származó, több mint két méteres reliefes faltöredék. A másik pedig egy bronzkés, amelyen egy királyfi neve olvasható, s amelyet 2012-ben vásárolt a múzeum.