Down-szindrómás volt az 1500 éve elhunyt gyermek
2014. július 8. 13:17
Egy 1500 éves, Franciaországban megtalált gyermekcsontváz a Down-szindróma legkorábbi dokumentált esete. Régészek szerint a gyermek eltemetésének körülményei arra utalnak, hogy a Down-szindrómásokat nem feltétlenül bélyegezték meg a középkorban.
A Down-szindróma egy veleszületett rendellenesség, amely középsúlyos vagy enyhe értelmi fogyatékossággal jár és különböző testi rendellenességekkel társulhat. A Down-szindrómás emberek sejtjeiben a 21. kromoszómából - hibás sejtosztódás következtében - nem egy pár, hanem három darab fordul elő. John Langdon Down angol orvos írta le először a 19. század végén klinikailag a tünetegyüttest, de az feltehetően az emberiség történetében végig jelen volt.
A legkorábbi, bizonyítottan Down-szindrómás gyermek csontjait Kelet-Franciaországban, egy Chalon-sur-Saône-i templom mellett található 5-6. századi temetőben találták meg. Az 5-7 éves korában elhunyt gyermeknek rövid, széles koponyája, lapos koponyaalapja és vékony koponyacsontjai voltak. Ezek a jellemzők közösek a Down-szindrómás embereknél - fejtette ki Maïté Rivollat, a Bordeaux-i Egyetem munkatársa, aki kollégáival együtt vizsgálta meg a gyermek koponyáját.
Rivollat-ék a gyermek eltemetésének körülményeit is megvizsgálták, de meglepő módon abban semmi rendkívülit nem találtak: a gyermeket hátára fektették, s kelet-nyugati irányban helyezték el úgy, hogy feje nyugat felé néz - pontosan úgy, mint a temetőben feltárt többi, mintegy száz csontváz. A kutatók szerint ez azt jelenti, hogy a gyermek ugyanolyan bánásmódban részesült, mint a többi elhunyt, s nem bélyegezték meg életében.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
