A soha meg nem épült első pest-budai állóhíd
2014. június 24. 12:17 Maderspach Kinga
Ellentétes érdekek a pályázat körül
„A hídépítésre vonatkozó szerződés megkötése előtt az új híd ellenségeinek még egyszer alkalmuk nyílt a híd ügyének veszélyeztetésére. Hangoztatták, hogy a híd építését nem a hazafiasság, hanem csupán a Sina-bankház nyereségvágya szorgalmazza. Követelték, hogy az időközben Hoffmann és Maderspach ruszkabányai vasgyárosok által készített tervet fogadják el kivitelre, ami végeredményben a tőkét az országhatárain belül tartaná. … Maderspach és Hoffmann, ruszkabányai vasgyárosok 60 öles nyílású ívhidat terveztek és ajánlatukat eljuttatták a nádorhoz.
A Maderspach-féle ívhidak közül az első már 1833-ban felépült Lugoson, de lényegesen kisebb nyílással. Utána, valamivel nagyobb volt a herkulesfürdői, 40 m nyílású Cserna-híd. Bár ennél nagyobb hidak terén tapasztalataik nem igen voltak, a tervezet mégis komoly veszélyt jelentett a megvalósulás előtt álló új híd ügyére. A Széchenyi elgondolásaival szemben állók jó része Maderspach tervezete mellé állott, amikor az 1838. augusztus 3-án pályázatát benyújtotta a nádornak.”
„Közben, 1838. szeptember 2-án az országos Küldöttség is megtárgyalta a beérkezett ajánlatokat. A hozott határozatban kimondták, hogy a küldöttség »kénteleníttetve látja magát, hogy a nevezett Hoffmann és Maderspach társaknak terveit ez úttal elmellőzze«. A küldöttség ezen igen helyes határozata, az utolsó akadályt is elhárította az új híd megvalósulásának útjából. Hoffmann és Maderspach ajánlata a tervezők akaratán kívül vált eszközzé az új híd ellenségeinek oldalán.” (Páll Gábor: A budapesti Duna-hidak története )
Pest-Budai hídterv (Molnár Károlyné Maderspach Marietta tulajdona)
Mint látjuk, komoly nehézségekkel kellett megküzdenie Maderspach Károlynak. Az 1838-as Allgemeine Bauzeitung 45. számában például Domitrovics úgy tette közzé Maderspach második hídjáról, a Cserna hídról kimerítő és precíz szakmai leírását, hogy osztrák hídépítő munkásként mutatta be a tervezőt.
De kanyarodjunk vissza a pest-budai hídhoz. Ma már nehéz lenne ennek a régi pályázatnak a körülményeit pontosan rekonstruálni, és megérteni a sok ellentétes érdeket. Hogy Károly hídterve alkalmas lett volna-e egy Duna fölötti biztonságos állóhídra, azt pontosan nem tudjuk megmondani, hiszen valóban nem volt Károlynak ilyen nagyméretű hidak építésében gyakorlata és tapasztalata. Ám mégsem mondanám őt meggondolatlannak, vagy felelőtlennek, amikor benyújtotta pályázatát, mert ebben az időben Magyarországon senkinek nem voltak még ilyen tapasztalatai.
Különösen nem a vashidak terén. Károly találmánya azért is figyelemre méltó, mert alig támaszkodott néhány matematikai, valamint szilárdsági adatra, hiszen ő kohász volt. Mindennek ellenére tovább dolgozott, és megépítette utolsó, egyben legjobban sikerült hídját Karánsebesen. Bár ezt a hidat korszerűsítés miatt 1902-ben lebontották, de abban egyetérthetünk Tóth Róberttel, aki a lebontott hídról cikket írt, hogy Károly mérnöki tehetsége „jobb időkben hivatva lett volna a specifikusan magyar hídépítőiskola alapítására”.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
