"Világvége-járvány" ősi maradványaira bukkantak Egyiptomban

2014. június 17. 16:21

Az egyiptomi Théba nyugati részén dolgozó olasz régészcsapat egy olyan sírt talált, amelyet a sírásók vastagon beborítottak mésszel, a korabeli leghatékonyabb fertőtlenítőszerrel. A kutatók a közelben három hatalmas égetőkemencét is felfedeztek, amelyek segítségével a mészkőből égetés során állítottak elő kalcium-oxidot, vagyis égetett meszet. A kutatók szerint az áldozatokat egy hatalmas máglyán égették el.

A szakértők a kemencékben cseréptöredékeket is találtak, amelyek segítségével megállapíthatták, hogy a szörnyű eljárásra az i. sz. 3. században került sor, abban az időben, amikor járványok sora, köztük a "Ciprián-pestis" néven nevezett betegség söpört végig a Római Birodalmon, nem kímélve az egyiptomi tartományt sem. A pusztító járványt azért nevezték el Szent Cipriánról, Karthágó püspökéről, mert ő írta le "világ végét elhozó betegségként".

A 250 és 271 között dúló járvány egyes források szerint csak Róma városában naponta 5 ezer ember halálát okozta, magyarázta Francesco Tiradritti olasz egyiptológus. A kutatócsapat 1997 és 2012 között tárta fel a területet és a benne lévő sírgödröt, amelyről kiderült, hogy eredetileg az i. e. 7. században egy Harwa nevű gondnok számára készült. Néhány évtized elteltével azonban az egyiptomiak újabb és újabb holttestek elföldelésére használták a területet, egészen az 1700 évvel ezelőtti eseményekig, melyek után többé nem hasznosították újra a sírokat. A feledés homálya borult a mésszel leöntött maradványokra, amelyeket a 19. században sírrablók fedeztek fel újra.

Szent Ciprián De mortalitate (A halandóságról) című munkájában igen érzékletesen írta le a halálos kórt elkapók szenvedéseit: "a belek összecsavarodnak a folyamatos hányás miatt és a beteg szemei tűzben égnek az odatóduló vér miatt, (...) bizonyos esetekben a végtagok rothadásnak indulnak." Majd így írt: "Az Isten országa, szeretett testvéreim, az élet jutalma, az örök öröm és üdvösség forrása, a rég elvesztett paradicsom elközelgett, most, hogy a világ elmúlik."

A világ természetesen nem ért véget, azonban a járvány súlyos csapásként érte a meggyengített birodalmat. "Két császár is életét veszítette: 251-ben Hostilianus, 270-ben pedig II. Claudius Gothicus szervezete adta meg magát a kórnak" − magyarázta Tiradritti, majd hozzátette: "mára már általánosan elfogadott véleménynek számít, hogy a két évtizeden át tomboló himlő (más források szerint pestis) volt a közvetett előzménye Róma bukásának."

Az újonnan előkerült luxori maradványok is alátámasztják a kutatók eddigi elképzeléseit a kór kiterjedtségéről és erejéről. A régészek nem találtak arra utaló jelet, hogy az áldozatok esetleg valamely rítus miatt lettek volna elhamvasztva. "Olyan maradványokat is találtunk, amelyek nem voltak elégetve, csak pusztán bedobták őket többi közé a meszes gödörbe" − tette hozzá.

A mostani kutatások szerint a járvány nem csupán pestis vagy himlő, hanem akár kanyaró is lehetett. A szkeptikus − a Tutanhamon genetikai analízisével kapcsolatos kutatásokat is kétkedve fogadó − Tiradritti szerint ezekből a maradványokból nem lehet DNS-t kivonni, amely segíthetne a kór megfejtésében, ugyanis Egyiptom forró klímája gyakorlatilag elpusztítja a genomokat. Ugyanakkor úgy véli, Théba hatalmas nekropolisza lehetőséget ad a kutatók számára, hogy feltérképezzék az elmúlt 2500 év főbb járványidőszakait.