Így vallattak a Horthy- és Rákosi-korszakban
2014. május 29. 17:01
Komoly pszichológiai játék
A kiépülő kommunista diktatúra Államvédelmi Osztályának vallatási módszereit az 1947-es köztársaság-ellenes összeesküvési perek példáján keresztül szemléltette Szekér Nóra, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum (Retörki) munkatársa. Fontos cezúraként jellemezte a pereket, ugyanis ekkortól kezdett nyilvánvalóvá válni a diktatúra Magyarországon. A tömeges perek közül többek között Kapócs Ferenc, Nagy Ferenc miniszterelnök személyi titkárának esetét emelte ki, akit 1947 májusában a Miniszterelnökségen tartóztattak le koholt vádak alapján.
A kutató Kapócs 1956 utáni visszaemlékezését elemezte, amely kiválóan rávilágított a leendő kommunista rendszer gyakorlatilag már kiépült kényszervallatási technikáira. Kiemelte, hogy a Horthy-korszak detektívjeihez képest kissé más kihallgatási technika volt megfigyelhető az ÁVO-n: a két világháború közötti rendszer arra próbálta rávenni a foglyot, hogy mondja el, amit tud, míg az ÁVO kihallgatói feltárták, mennyi mindent tudnak, majd arra kényszerítették a szerencsétlent, hogy úgy mondja el, ahogyan ők akarják.
Az állambiztonság 1947-re "művészi szintre" fejlesztette ki a módszereket, Kapócs visszaemlékezésében maga is "elismerte tudásukat". Komoly pszichológiai játék zajlott a vallatásakor, amely során négy, különböző szerepeket és jellemet eljátszó tiszt "vette kezelésbe": egyikőjük a brutalitást testesítette meg, egy másik - szeszélyes módon - hol kávét és teát hozott neki, hol hisztériás rohamot rendezett, egy harmadik akadémikus nyelven a tudomány oldaláról közelítette meg a kérdést, míg negyedik vallatója egy emberi hangot megütő tiszt volt. A halálos fenyegetés, valamint az emberi oldal keveredése komoly idegi játékká nőtte ki magát. Szekér szerint Kapócsnál leginkább az okozott idegösszeomlást, valamint megállíthatatlan sírógörcsöket, hogy azok a börtönőrök ápolták és segítettek neki, akik a vallatás során összeverték.
A vallatások véget nem érő sorozata során a tisztek állandóan elégedetlenkedtek, de nem mondták meg pontosan, hogy mit is akarnak, holott Kapócs már bármiben segített volna. Éjszakánként 15-20 oldalas beszámolókat írt, amelyeket reggelre összetéptek. Kínszenvedései vége felé egy teljes hétig tartó vallatássorozat következett, amely során folyamatosan elferdítették és félremagyarázták minden szavát. A végén egy 60 oldalas jegyzőkönyvet kapott, amelynek köze nem volt a mondandójához - ha aláírja, az egyenlő lett volna a halálos ítéletével. Bár brutális módon megverték, Kapócs nem írta alá a papirost. Végül felmentették, ám még aznap internálták.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
