Előkerült II. Amenhotep elveszett mostohaöccse

2014. május 27. 09:56

A nemrégiben megtalált múmiáról - amelyből mára csak csontváz maradt - úgy vélik a szakemberek, hogy minden bizonnyal Kenamuné, II. Amenhotep fáraó főpincéréé lehet. Az egyiptomi 18. dinasztia hetedik fáraója (i. e. 1428-1400) valószínűleg Tutanhamon ükapja volt.

Kenamun a király mostohatestvére volt, mivel anyja, Amenemipet volt a jövendőbeli uralkodó legfőbb királyi dajkája. A két gyermek együtt nőtt fel, és felnőtt korában a fogadott fiú is bekerült az arisztokraták közé. Halálát követően azonban eltűnt, és túlvilági útja rejtély maradt a kutatók számára, akik Kenamun szépen berendezett, thébai sírjában se koporsót, se múmiát nem találtak.

"Kenamun azonosításával egy régóta elveszett puzzle darab került a helyére" - mondta Marilina Betrò, a Pisai Egyetem egyiptológusa. Az egész történet két évvel ezelőtt kezdődött, amikor a szakértők egy csontvázra bukkantak egy 14. századi, Pisa melletti falu egykori kolostorában. A Calciban álló épület ad otthont a világ egyik legrégebbi természettudományi múzeumának.

"A csontvázhoz tartozó koponyán találtunk egy fekete tintával írt szöveget, miszerint a múmiát Európa egyik legelső egyiptológusa, Ippolito Rosellini hozta az öreg kontinensre a fáraók földjéről" - magyarázta Betrò. Rosellini 1828-ban a Rosetti-kő francia megfejtőjével, Jean-Francois Champollionnal utazott Egyiptomba, a II. Lipót toszkán nagyherceg és X. Károly francia király által finanszírozott expedíció során több tucatnyi ősi régiség került az öreg kontinensre.

1829. december 29-én Rosellini egy levelet írt a nagyhercegnek Egyiptomból, s hozzácsatolt egy listát is, amelyen 1878 darab becsomagolt, leltározott tárgy neve szerepelt. (ebből 660 volt feltárt lelet, 1218-hoz pedig vásárlás útján jutottak a kutatók.) Rosellini azt írta, úgy döntött, hogy - a szállítási költségeket figyelembe véve - csak a legépebb tárgyakat viszi magával.

A díszes koporsó

"Néhány évvel ezelőtt még csak a levél egy vázlatát ismertük, a listáról nem volt tudomásunk. Azonban később a Habsburg-Lotharingiai-család több ezernyi dokumentumát is őrző prágai Nemzeti Levéltárban ráleltünk" - így a kutató. A 660 darabos lista első 11 helyén múmiák voltak, ezek közül pedig hét ma is megtalálható a firenzei Egyiptomi Múzeumban. A források szerint három - egy férfi, egy nő és egy gyermek múmia - megsemmisült az út során, és sohasem került kiállításra. A tizenegyedik múmia sorsa rejtély maradt.

Jelentésében Rosellini megemlített egy múmiát, amely egy sárga festékkel írt hieroglifákkal teli, fekete koporsóban nyugodott. Az említett múmia azonban később nem szerepelt semmilyen dokumentumban. "Valami történhetett az Alexandriából a toszkán kikötővárosba, Livornóba tartó úton" - magyarázta az egyiptológus, hozzátéve, hogy a dokumentumok egy alkalommal egy helyütt megemlítik, hogy egy Kleopátra nevű kereskedőhajó viharba keveredett, számos lelet pedig megsérült. A múmia végül Rosellini barátjánál, Paolo Savinál, a pisai Természettudományi Múzeum vezetőjénél landolt.

Az akkori antropológiai jelentés szerint a csontváz egy meglehetősen magas, több mint 1,75 méteres férfié lehetett, aki 30 éves kora körül halálozott el. Betegség jelét nem mutatta a csontváz, azonban a combcsontokon volt némi elváltozás, amelyből azt olvasták ki a kutatók, hogy gyakran utazott rögös úton és gyors tempójú szekéren.

Mintegy 180 évvel később a múzeum raktárában bukkantak rá az elfeledett, megrongálódott és ezért a múzeumi aktákban nem is szereplő múmiára az olasz kutatók, akik a vizsgálataik során megállapították, hogy a fekete koporsón az "Isten atyja, Kenamun" felirat szerepel. A források szerint a fáraó olyan nagy becsben tartotta fogadott öccsét, hogy hatalmas temetési szertartást tervezett számára, ahol az Ámon énekesei táncoltak, majd dalra is fakadtak volna, sőt egy Kenamunról készült szoborral az élen még körmenet is lett volna. Valószínűleg a temetési menet sohasem zajlott le, ugyanis az újabb kutatások szerint Kenamun valamilyen oknál fogva kegyvesztett lett.

Hogy Rosellini csapata hol és mi módon találta meg a múmiát, talán örök rejtély marad, ugyanis a munkások akkor tárták fel a fogadott fiú maradványait, amikor se Champollion, se Rosellini nem tartózkodott a helyszínen, így dokumentálva sem volt. Ugyan meghagyták a munkásoknak, hogy ha találnak valamit, azt azonnal temessék vissza, és várják meg őket, azok végül nem hallgattak rájuk.