Svájcban landolhat Gurlitt rejtélyes műgyűjteménye
2014. május 8. 10:17 MTI
A svájci főváros egy magánmúzeumára, a berni Szépművészeti Múzeumra (Kunstmuseum) hagyta Cornelius Gurlitt, a kedden 81 évesen elhunyt német műgyűjtő igen nagy értékű, de részben kétes eredetű műgyűjteményét, amely akár több száz, a nácizmus idején zsidóktól erőszakkal elvett festményt is tartalmazhat.
A múzeumot működtető magánalapítvány szerdán közleményben jelentette be, hogy Gurlitt műgyűjteménye "egyedüli, korlátlan és minden teher nélküli" örököseként nevezte meg a Kunstmuseumot. Az örökségről a műgyűjtő ügyvédjétől, Christoph Edeltől értesültek. A múzeum igazgatója, Matthias Frehner szerint "derült égből villámcsapásként" érte őket az örökség híre, mert "soha a legcsekélyebb kapcsolat sem létezett Cornelius Gurlitt és a Kunstmuseum Bern között".
Az igazgató közölte, hogy "meglepte és örömmel töltötte el őket" az örökség híre, ugyanakkor tudatában vannak annak a "nagy felelősségnek és sok-sok jogi és erkölcsi természetű kérdésnek", amelyet a hagyaték felvet. A müncheni városi bíróság szerint Gurlitt egy baden-württembergi közjegyzőnél helyezte letétbe végrendeletét, amelynek érvényességét a bíróság most meg fogja vizsgálni.
Az örökhagyó szóvivője, Stephan Holzinger szerint Gurlitt ez év elején, még szívműtétje és az előtt hívatta magához a közjegyzőt végrendelkezés céljából, hogy a német hatóságok egy alku keretében visszaadták volna neki a lefoglalt műgyűjteményt. Egyelőre nem tudni, hogy a végrendelet csak a müncheni lakásban 2012 elején lefoglalt 1280 festményre vonatkozik, vagy arra a több mint 200 műalkotásra is, köztük egy értékes Picassóra, amely nemrég került elő Gurlitt ausztriai - salzburgi - házából.
A híres-hírhedt, talán 100 millió, sőt egyes becslések szerint akár egymilliárd eurót (30-300 milliárd forintot) is érő, mások mellett Chagall, Picasso és Matisse műveit tartalmazó gyűjteményről azt gyanítják a német hatóságok, hogy részben a második világháborús náci műkincsharácsolásból származik. Cornelius Gurlitt, Adolf Hitler egyik kedvenc műkereskedőjének fia egész életét az 1956-ban elhunyt műkereskedő és múzeumigazgató apjától, Hildebrandt Gurlittól örökölt műgyűjtemény gondozásának szentelte, állást sem vállalt, sőt családot sem alapított, begubózva élt müncheni lakásában, illetve salzburgi házában.
Az eddigi vizsgálatok szerint a Gurlitt-gyűjtemény számos darabja német múzeumokból származik, amelyeket a náci vezetés jogszerűen bocsátott áruba, a festmények egy részét pedig még 1930 előtt vásárolta a Gurlitt család. Azoknak a festményeknek a számát, amelyeket gyaníthatóan üldözött zsidóktól vettek el a nácik, független szakértők 450 körülire becsülik, míg Gurlitt és ügyvédjei korábban azt állították, hogy legfeljebb 40 lehet a kétes eredetű műkincs.
A német igazságügyi hatóságok kedden, Gurlitt haláláról értesülve leszögezték, hogy a festmények eredetének vizsgálata folytatódik, mert a műgyűjtővel a képek sorsának rendezéséről létrejött megállapodás "az örökösöket is kötelezi". A festmények zárlatának feloldása fejében Gurlitt vállalta, hogy engedélyezi a képek eredetének vizsgálatát, és a jogszerűtlenül a birtokába került alkotásokat visszaszolgáltatja a jogos tulajdonosoknak.
Az, hogy a végrendelet kezdeményezettje egy svájci szervezet, bonyolítja a vitatott eredetű műkincsek sorsának rendezését. Hogy a kincsek ne kerüljenek egy Európai Unión kívüli országba, szakértők elképzelhetőnek tartják, hogy alkalmazni kell a német kulturális javak védelméről szóló törvényt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
