A Doktor Zsivágó mint a CIA propagandafegyvere

2014. április 7. 11:02 MTI

A The Zhivago Affair (A Zsivágó-ügy) címmel júliusban megjelenő, 130 újonnan feloldott titkosítású iratra épülő kötet szerint a CIA propagandafegyverként használta a betiltott vagy hozzá nem férhető irodalmi műveket. A valóság szovjet verziójának megingatására az ügynökség hidegháború alatt több mint 10 millió könyvet és folyóiratot terjesztett el titokban a Szovjetunióban és a kelet-európai országokban.

A washingtoni napilap emlékeztetett arra, hogy a könyv megjelentetése, valamint az, hogy azért 1958 októberében Paszternaknak odaítélték az irodalmi Nobel-díjat, a hidegháború egyik legnagyobb kulturális viharát váltotta ki. A Kreml az elismerést szovjetellenes provokációnak minősítette és a szerzőt annak visszautasítására kényszerítette.

John Maury, a CIA részlegvezetője 1958-ban arra hívta a figyelmet a birtokába jutott Paszternak-kézirattal kapcsolatban, hogy a könyv kiadásának körülményei kérdőjeleket vethetnek fel a kormányukkal, valamint azzal kapcsolatban, hogy az miért nem engedélyezi a legnagyobb kortárs orosz író alkotását eredetiben megjelenni a saját hazájában.

"Paszternak humanista üzenete - az, hogy mindenkinek joga van a magánélethez és hogy emberi lényként tiszteletet érdemel, függetlenül a politikai lojalitásától és attól, mennyire szolgálja az államot - alapvető kihívást jelent az egyénnek a kommunista rendszer érdekében hozott áldozatvállalására épülő szovjet etikával szemben" - írta 1968 júliusában Maury.

Egy belső feljegyzésben a CIA egy munkatársa azt javasolta, hogy a külföldi kiadók a lehető legnagyobb példányszánban adják ki és terjesszék a szabad világban a művet, azt méltassák és vegyék figyelembe az olyan elismerések odaítélésénél, mint amilyen a Nobel-díj. A The Washington Post szerint ugyanakkor arra a régóta keringő spekulációra nem találtak bizonyítékot, miszerint az amerikai kémszervezet azért adatta ki oroszul a regényt, hogy hozzásegítse Paszternakot a Svéd Királyi Akadémia elismerésének elnyeréséhez.

A dokumentumokból az is kiderült, hogy a nyugati hírszerző szolgálatok együttműködtek az ügyben: a kézirat szövegét 1958 januárjában a brit hírszerzéstől, az MI6-től kapta meg a CIA, a könyvet pedig a holland titkosszolgálattal, a BVD-vel nyomtattatta ki. Az amerikai kémszervezet a látszatát is el akarta kerülni annak, hogy az ügyhöz az amerikai kormánynak bármilyen köze lehet.

A keményfedelű könyvet a brüsszeli világkiállításon - amelynek kapcsán 16 ezer belga vízumot adtak ki szovjet állampolgároknak - a vatikáni pavilonon keresztül terjesztették. A lapban megjelent adatok szerint összesen 800 példány készült belőle, amelyből 365 jutott el Brüsszelbe.

A CIA számításába azonban - noha az akciót sikeresnek minősítették - formai hiba csúszott: a hágai Mouton Publishers ugyanis nem kötött szerződést a szerzői jogokról a milánói Feltrinelli kiadóval, amely a könyvet 1957-ben elsőként jelentette meg Nyugaton olaszul. A Doktor Zsivágó kalózkiadásával kapcsolatban már a kezdet kezdetén terjengeni kezdett, hogy a CIA keze benne van az ügyben.

A CIA ezután az 1959-es bécsi Világifjúsági Találkozóra (VIT) nyomtattatott 9 ezer, zsebméretű példányt a Doktor Zsivágóból. A könyvet a látszat szerint a párizsi Société d'Edition et d'Impression Mondiale fiktív kiadó jelentette meg, ám azt valójában az ügynökség washingtoni házi nyomdájában nyomtatták ki. A kötetek egy részét orosz emigránsok dobálták be az osztrák fővárosba érkezett szovjet küldöttség buszkonvojának ablakain.

Bécsben 14 nyelven összesen 30 ezer példányban osztották ki az olyan műveket, mint az 1984, Az állatfarm (Orwell), A bukott isten (Koestler) és a Doktor Zsivágó. A lap szerint a tervek között szerepelt, hogy Paszternak remekművét a fesztiválon lengyel, német, cseh, magyar és kínai nyelven is terjesszék.