Kárpátalja, a többször gazdát cserélt térség
2014. március 25. 10:08 Németh Máté
Kárpátalja a második világháborúban
Miután Hitler úgy döntött, hogy 1941 nyarán megtámadja Szovjetuniót, a németek oldalán a háborúba lépő magyarok is megkezdték csapataik kelet felé irányítását, így Kárpátalja felvonulási területté vált. A térség zsidó lakosságának jelentős részét munkaszolgálatosként vezényelték az orosz frontra. A terület ezen népcsoportját tragikusan érintette az ország német megszállása 1944. március 19-én, illetve az ezt követő Sztójay-kormány intézkedései is. Az antiszemita, zsidóellenes intézkedések, így a vagyonelkobzás, gettósítás itt is elkezdődött, majd májusban útnak indították Munkácsról az első halálvonatot az auschwitzi megsemmisítő táborba.
1944 októberében - amikor már nyilvánvaló volt, hogy a náci Németország elveszíti a háborút - a nyugat felé nyomuló szovjet hadsereg elfoglalta Kárpátalját. A zsidóság elhurcolása után, a szovjet megszállással újabb borzalmak kezdődtek. A térség magyar és német lakosságának jelentős részét ugyanis „malenkij robot”-ra vitték, vagy hadifogolyként kezelték. Ez az emberek elhurcolásával és végzetes körülmények közötti dolgoztatásával járt, aminek következtében több mint 20 ezren haltak meg munkatáborokban.
1946 januárjában - a szovjet-csehszlovák Kárpátalja hovatartozásáról szóló egyezmény aláírása után, amelyben Csehszlovákia lemondott a területről a szovjetek javára - a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége egy rendeletben megalakította Ungvár központtal a Kárpátontúli Területet, majd nem sokkal később a régiót beillesztették a szovjet jogrendszerbe. A térséget az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság Kárpátontúli területévé szervezték át, ahol január végén életbe is léptek Szovjet-Ukrajna törvényei. Közben 1944-től néhány év alatt végbement a terület szovjetizálása: a kollektivizálás, az „ellenség” megsemmisítése, az egyház elleni támadások, illetve a kommunista párt hatalomra juttatása.