Égi jelenségek emelték ki Petra csodás épületeit

2014. március 25. 18:33

A Jordánia fővárosától, Ammantól 262 kilométerre délre fekvő Petra hajdanán egy arab néptörzs, a nabateusok birodalmának volt a fővárosa. Fénykorában csaknem 30 ezren lakták, de a római időkben, a nabateus felkelés leverése után is virágzott. Egy jelentős karavántút mentén helyezkedett el, s a tömjén- illetve mirhakereskedelem egyik meghatározó szereplője lett.

A várost az i.sz. 747-es földrengés súlyosan megrongálta, s attól fogva több mint ezer évig el volt szigetelve a világtól, mígnem a svájci Johann Ludwig Burchhardt 1812-ben kalandos körülmények között ismét rátalált. Utolsó lakóit, a pásztorkodásból élő beduinokat a jordán kormány az 1980-as évek közepén átköltöztette egy szomszédos településre. A sziklaváros azóta kizárólag turistalátványosság, 2007-ben a modern világ hét csodája közé választották.

A sziklába faragott, lenyűgöző palota- és templomhomlokzatok mögött csak kőbe vájt, sötét terek vannak, amelyek rendeltetése a mai napig nem ismert. Ezt kutatták spanyol csillagászok, akik a Nexus Network Journal nevű tudományos folyóiratban publikált tanulmányukban statisztikai módszerekkel támasztották alá, hogy az épületek tervezőire a különböző égi jelenségek (napéjegyenlőség, napfordulók) nagy hatással voltak. "Az épületek homlokzatai nemcsak gyönyörűek, de van valami mögöttes tartalmuk is" - fejtette ki Juan Antonio Belmonte, a Kanári-szigeteki Asztrofizikai Intézet archeoasztronómusa, a tanulmány társszerzője.

Belmonte és kollégái Petra műemlékeinek, templomainak és sírjainak térbeli orientációját elemezték, majd megvizsgálták, hogyan viszonyul az épületek elrendezése a Nap állásához - s mivel az keveset változott az eltelt idő óta, Belmontéék úgy gondolják, hogy amit ma látnak, valószínűleg alig különbözik attól, amit a nabateusok láttak kétezer évvel ezelőtt.

Kutatásuk megmutatta, hogy az év bizonyos időszakaiban, például a téli napfordulón a Nap sugarai megvilágítják vagy igazodnak a város legjelentősebb épületeihez. Jóllehet a kutatók statisztikai adatokkal igazolták feltevéseiket, a nabateusoknak nem volt feltétlenül szükségük matematikai ismeretekre, csupán elég volt, ha egy adott évben megfigyelték a napkeltéket és -nyugtákat, fejtette ki Belmonte.

A téli napforduló különös jelentőséggel bírt a nabateusok számára, akik azt főistenük, Duszaresz termékenységisten születéséhez kötötték. Ekkor a nap különös fény-árnyék játékot vetett az Ad Deir-i (nevének jelentése: Kolostor) szakrális épület emelvénye körül, ahol a hívők vallási ünnepségeket rendezhettek. "Ugyanez látható a keresztény templomokban, ahol a napfény megvilágítja az oltárokat" - vont párhuzamot Belmonte.

A kutatásban nem résztvevő tudósok azonban felhívják a figyelmet: bár Belmontéék eredménye rendkívül elgondolkodtató, nagyon nehéz annak bizonyítása, hogy a nabateusok szándékosan az égi jelenségekhez igazodva tervezték volna meg épületeiket, igaz, az ilyen kutatások nagyon hasznosak a kevés írásos emléket hátrahagyó népek jobb megismerése végett.