Megkeresik a középkor egyik legvéresebb csatájának helyét

2014. március 13. 17:04

Az 1410. július 15-i grünewaldi (grünfeldei, grünewaldi, lengyelesen grunwaldi vagy grunewaldi) ütközet - amely a német történelemben többnyire tannenbergi (tannenburgi) néven szerepel - az 1409-11-es lengyel-litván-lovagrendi háború keretében zajlott és a lengyel-litván szövetséges hadak győzelmével zárult. A csata a középkor egyik legnagyobb és legvéresebb ütközete volt, egyes források szerint majdnem 40 ezren haltak meg a harcokban.

A Német Lovagrend a középkori Európa egyik legbefolyásosabb szerzetesrendje volt, 1190-ben alapították, hogy segítse a német zarándokokat a Szentföldön. Később katonai renddé vált, amelynek tagjai hagyományosan fehér köpenyt viseltek, mellükön fekete kereszttel. A Magyar Királyság területén 1211-1225 között tartózkodó lovagrendet közvetlenül a Barcaságból történő kiűzetése után, Mazóviai Konrád herceg hívta Lengyelországba 1226-ban, hogy támogassák őt a pogányok elleni harcában.

A Német Lovagrend a 14. században már agresszív expanziót folytatott a keresztény országok ellen, s több ízben megtámadta Lengyelországot. A lovagok megvetették lábukat a poroszoktól és lívektől meghódított területeken, uralmuk alá hajtva a Balti-tenger partvidékét, a mai Lengyelország északi részét. Az önállósult és a lengyel királyságra időközben súlyos veszélyt jelentő lovagrendre végül megsemmisítő csapást mértek az egyesült lengyel-litván seregek az 1410-es grünwaldi ütközetben, ezzel a lovagok katonai ereje megtört, politikai és gazdasági pozíciójuk pedig gyors hanyatlásnak indult.

A grünwaldi csatát a lengyel és a litván történelem legnagyobb győzelmeként tartják számon, romantikus legendák egész sora lengi be, a nemzeti büszkeség kiapadhatatlan forrása, a külső agresszorral szemben vívott küzdelem egyik szimbóluma. A 20. században a nácik (élettér elmélet) és a szovjetek (szláv-germán faji háború) is előszeretettel használták propagandakampányaikban, így csak az utóbbi évtizedekben kezdődhetett meg a csata tárgyilagos, a nemzetenként eltérő történelmi narratívák összhangba hozását célzó tudományos vizsgálata.

Az első komolyabb régészeti kutatás 1911-ben zajlott, míg az első szisztematikus feltárás 1958-ban, a csata 550. évfordulójához kapcsolódóan vette kezdetét, amely megszakításokkal 1990-ig folyt. A kommunista rezsim komoly erőforrásokat mozgatott meg a munka sikere érdekében, a lengyel védelmi minisztérium például többek között helikopterekkel és 160 katonával segítette a régészek erőfeszítéseit, akik akkor harminc különböző területet jelöltek meg a csata lehetséges helyszíneként.

Az 1410-es csatát Grünwald (Grunwald), Tannenberg (Stębark), Faulen (Ułnowo) és Ludwigsdorf (Łodwigowo) falvak között vívták, de hogy pontosan hol, továbbra sem ismert. A tervek szerint idén szeptemberben lengyel, dán, norvég és litván szakemberek közös projekt keretében végeznek kutatásokat a kérdés mihamarabbi tisztázására. 

A csata leírásáról fennmaradt legátfogóbb történeti munka, Jan Długosz lengyel történetíró és diplomata legjelentősebb műve, az Annales Regni Poloniae szerint az ütközetben elhunyt lengyel nemeseket és lovagokat a csata helyszínén temették el, ám ezt a régészek nem tudták megerősíteni. A hatvanas években mintegy kétszáz emberi csontvázat tártak fel az egyik teuton kápolna közelében, s bár a maradványokon sérülések jelei voltak, néhány sír másodlagos temetkezés volt, azaz eredetileg nem ott temették el őket.