Virágzó kikötő volt Gíza

2014. január 31. 08:56

A régészek évek óta dolgoznak a gízai piramisok mellett található Menkauré-kori város feltárásán, ahol a legutóbbi ásatási szezonban katonai laktanyák romjaira bukkantak. Az óbirodalmi IV. dinasztia uralkodója, Menkauré (görögül Mükerinosz) nagyjából i. e. 2532 és i. e. 2503 között állt Egyiptom élén, s ő építtette a három gízai piramis legkisebbikét, a róla elnevezett Menkauré-piramist. A fáraó lánya, Hentkauesz tiszteletére emelt emlékmű mellett egy másik település feltárása folyik, ahol egy 4500 éves kikötő romjait találták meg.

A felfedezések azt sugallják, hogy Gíza hajdan virágzó kikötő volt - mondta el Mark Lehner régész, az Ancient Egypt Research Associates igazgatója a Livescience-nak adott interjújában. A Lehner vezette kutatócsapat egy folyómedret is talált a Hentkauesz-város alatt, alig 1 kilométerre a Nílus legközelebbi medrétől. A régészek cédrus, erdei fenyő, tölgyfa és boróka megszenesedett maradványaira bukkantak, ami azért érdekes, mert ezek a fajták a Mediterráneum keleti részén, a levantei térségben találhatók meg. Hatalmas mennyiségben került elő gránit, amit Asszuánból, a Níluson keresztül szállítottak Gízába. "Gíza három generáción keresztül: a Hufu, Hafré és Menkauré fáraók idején töltötte be a központi kikötő szerepét" - mondta el Lehner.

A "barakkok" rekonstrukciója 

Persze ahol kikötő van, oda kellenek hajósok is. A város területén 34,5 méter hosszú és 7 méter magas, észak-déli irányú laktanyákat is találtak, ahol a hosszú folyami és tengeri utakon részt vevő, illetve az előkelő személyeket védő tengerészeket/katonákat szállásolták el. Bár korábban az is felmerült, hogy ezekben az épületekben maguk a piramisépítők élhettek, ezt a régészek nem tartják megalapozottnak, Lehner szerint ugyanis a feltárt leletegyüttes (így például a cédrus) ennek határozottan ellentmond.

A Society for the Study of Egyptian Antiquities legutóbbi tanácskozásán Lehner kifejtette, hogy a laktanyák egyenként 40 személyt tudtak kényelmesen elszállásolni, ami éppen egy katonai egységnek felelhet meg, s elképzelhető, hogy egyfajta elitcsapattal van dolgunk. Elméletét alátámasztani látszik az egyik 2012-es felfedezés, amely során egy törött vízilócsontot találtak. Az ókori Egyiptomban a vízilovak sok kellemetlenséget okoztak azzal, hogy éjjelente megdézsmálták a termést. Levadászásuk köré igazi rituálét szerveztek: a fiatal katonák lándzsákkal és szigonyokkal tették őket ártalmatlanná, amire nyilvános helyeken - Gíza esetében akár éppen a kikötőben - kerülhetett sor, majd a leölt állatok húsát a laktanyákban fogyaszthatták el.

A vízilóhús-fogyasztás felüdülés lehetett a nem túl változatos menü után. A feltárt csontok szerint a katonák rengeteg kecskét és bárányt, valamint olajos és csontos harcsát fogyasztottak, a legfinomabb falatoknak számító marha vagy egyiptomi sügér azonban csak elvétve került az asztalukra.

A gízai felfedezések egy kérdést továbbra is megválaszolatlanul hagynak: hol szállásolták el a piramisok építésében résztvevő munkásokat? Lehner szerint a választ maguk a piramisok rejtik. A munkások valószínűleg a piramis hatalmas rámpáin, a még befejezetlen részeken maradhattak, esetleg a kőfejtőknél, egyszerű "szükségházakban" lakhattak a hosszúra nyúlt építkezések ideje alatt.