Zsidók, magyarok, cigányok, holokauszt
2014. január 28. 21:51 MTI, Múlt-kor
Cigány holokauszt
Dr. Kállai Ernő, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetének tudományos kutatója A romák társadalmi helyzete - a holokauszthoz vezető út című előadásában kifejtette, hogy a magyarországi cigányok történetének egyik legfontosabb dokumentuma az - első cigánykutatásnak is tekinthető - 1893. évi összeírás volt, amelynek elsődleges célja a kóbor cigányok megismerése volt. A felmérés szerint 274 ezer cigány élt ekkor az országban, igaz, Budapest és néhány nagyobb város kimaradt az adatfelvételből, így összesen 280 ezerre becsülték a hazai roma népesség számát. Mivel a roma és nem roma nők termékenységi adataiban nem volt számottevő különbség, a cigányság számának növekedését a bevándorlási hullám tetőzésével magyarázták.
A következő népszámlálást 1941-ben tartották, amely az anyanyelv mellett a nemzetiségre is rákérdezett. Eszerint 57 ezer cigány anyanyelvű és 74 ezer cigány nemzetiségű élt Magyarországon. Ez azonban nem pontos - mutatott rá Kállai Ernő, a cigányság számát akkoriban a csendőrség 150 ezerre, a hatósági orvosok összeírása pedig 200 ezerre tette.
Mint arra a volt ombudsman rámutatott, a roma népesség a 19. századra erős kulturális asszimiláción ment keresztül, a többség elveszti cigány anyanyelvét, illetve meghatározott foglalkozási területeken dolgozik. Gyakorlatilag teljes egészében a romungrókból (magyar cigányok) kerülnek ki a zenészek, s a fémmunkában, építőiparban dolgozók többsége. Az oláh cigányok jellemzően kereskedelmi tevékenységeket folytattak, illetve iparos foglalkozásokat űztek. A több alcsoportra tagozódott beás közösségek, amelynek tagjai viszonylag egy tömbben telepedtek le a Dunántúlon, anyanyelve a román nyelv archaikus változata volt, így őket az összeírások román cigányként említik.
A hatóságokat elsősorban a kóborló, le nem telepedett, közigazgatásilag kihívást jelentő cigányok érdekelték - mondta el az előadó. 1945-ig a cigányok szinte teljesen letelepedtek, nyelvi asszimilációjuk fokozatosan zajlott, gazdaságilag azonban egyre nehezebb helyzetbe kerültek. A két világháború között a fokozatosan fejlődő gyáripar és a tömegtermelés kialakulása ellehetetlenítette őket, a fejlődésre pedig csak azoknak volt esélye, akik régebb óta, integrálódva éltek a társadalomban. Az új bevándorló és váltani nem tudó cigányok hamarosan a társadalom legmélyebb rétegeiben találták magukat, és néhány évtized alatt a cigányság döntő többsége került ebbe a helyzetbe.
A cigánykérdés komolyabban a zsidótörvények vitájában került elő a parlamentben - fejtette ki Kállai Ernő. A deportálásokhoz vezető utat a közvéleményt befolyásolni próbáló, a közigazgatás alsóbb szintjén dolgozó emberek készítették elő; először munkásszázadokat szerveztek, majd a gyűjtőtáborokba történő összeszedés után megindultak a menetek a koncentrációs táborokba. A deklarált cél a kóbor cigányok kiiktatása volt a társadalomból, de mivel ilyen embereket ebben az időben már gyakorlatilag nem találtak, a teljesen letelepedett közösségek deportálásával teljesítették a feladatot. A történettudományban régóta zajlik a vita a holokauszt roma áldozatainak számáról - mondta el Kállai Ernő, hozzátéve, hogy pontos adataink ma sincsenek, de annyit tudunk, hogy jó néhány ezer cigány esett áldozatul a náci népirtásnak Magyarországon.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
