Nyalánkság is vegyült őseink paleo-diétájába

2014. január 7. 14:25

A Proceedings of the National Academy of Sciences legújabb számában közölt tanulmány szerzői 15 ezer éves, a mai Marokkó területéről származó csontvázleletek fogazatait vizsgálták meg. Az elszuvasodott fogak arról árulkodnak, hogy az akkori populáció néhány tagjának - évezredekkel a gabonatermesztés megindulása előtt - szénhidrátban gazdag étrendje volt - magyarázza Louise Humphrey, a londoni Természettörténeti Múzeum paleobiológusa, a tanulmány társszerzője.

A csontvázakat Marokkó keleti részén, a Grotte des Pigeons (Galambok) néven ismert hatalmas barlangban találták meg. Az okkerrel festett gyöngyök és egyéb régészeti emlékek tanúsága szerint már 80 ezer éve is lakták a barlangot - megszakításokkal nagyjából i.e. 8000-ig. Az emberek a bejárathoz közel éltek, halottaikat pedig a barlang végén földelték el.

A barlang létezése nagyjából száz éve ismert, s már mintegy száz temetkezést feltártak, de Humphrey és kollégái 2004-ben további 14 sírra bukkantak a barlang végében. A kutatók összevetették ezen leleteket a múzeumokban őrzött más, szintén barlangokból előkerülő csontvázakkal, majd 52, 15000-13700 évvel ezelőtt élt felnőtt fogazatát vizsgálták meg.

A fogak a nem megfelelő szájhigiéniáról árulkodtak: minden második csontvázleletnél súlyos fogszuvasodást állapítottak meg, s csupán három olyan egyed akadt, akinek nem volt lyukas foga. Néhány esetben a száj egészségi állapota olyan rossz volt, hogy súlyosan ártalmas tályogok fejlődtek ki. Az esetek több mint 90 százalékában a metszőfogak is hiányoztak, de azokat valószínűleg rituális okokból távolították el.

És hogy mi volt a "bűnös"? Meglepő módon a makk. A barlang bejárata előtti területről vett kőzetminták elemzéséből ugyanis kiderült, hogy a Grotte des Pigeons lakói csigákon, fenyőmagokon és édes makkon éltek - utóbbi rendkívül gazdag szénhidrátban és íze leginkább a szelídgesztenyére hasonlít. Ez különösen annak fényében érdekes, hogy a legtöbb kutató úgy véli, a vadászó-gyűjtögető csoportok alacsony szénhidráttartalmú és fehérjékben gazdag diétát követtek, s csak a mezőgazdasági forradalom után ugrott meg jelentősen a szénhidrátbevitel.

A legújabb felfedezések némileg árnyalják ezt a képet. A Leicesteri Egyetem munkatársa, Marijke van der Veen például arra hívta fel a figyelmet, hogy egyes őskőkori közösségek tagjai előszeretettel fogyasztottak keményítő tartalmú, zsíros magokat és dióféléket, sőt bogyókat is. Hozzá kell tenni azonban, hogy a marokkói barlanglakók valószínűleg inkább a kivételt jelentették, hiszen miközben ma a felnőtt amerikai lakosság 90 százalékának van lyukas foga, addig ez az arány csupán 2 százalék volt a kőkori népesség körében.