Fikció és valóság egy történelmi regényben
2013. december 20. 17:01
Gárdonyi Gézának az Egri csillagok után talán legismertebb történelmi regénye az Isten rabjai, amely IV. Béla lányának, Árpád-házi Szent Margitnak az életét dolgozza fel. A történeti háttér hitelességét a MNL Archívumában mutatta be Kurecskó Mihály.
Gárdonyi történelmi regényeinek megírása előtt kutatásokat is végzett az adott témában. Korának történettudományi szakirodalmát felhasználva igyekezett lehetőleg pontos képet festeni a regénye tárgyát képező korszakról. Ez nemcsak az Egri csillagok, hanem az Isten rabjai című mű esetében is igaz. Regényének számos eleme hű képet fest a 13. századi Magyar Királyság tatárjárás utáni helyzetéről és különösen a korabeli vallási közösségek életmódjáról, műveltségéről. Nemcsak felhasználta a korszak megértéséhez a középkori forrásokat, hanem azokat szervesen építette be regényébe.
Elsődleges forrása az 1510-ben magyar nyelven írt Margit-legenda volt. A magyar nyelvű szöveg alapszövegét latinul írták, közvetlenül Margit halála után (a 13. század végén), és azt minden bizonnyal a regényben is szereplő Marcellus, domonkos provinciális állította össze. A magyar nyelvű legenda fordításának másolója (esetleg fordítója is) Ráskai Lea, aki több magyar nyelvű kódexet is másolt. A Nyulak szigeti domonkos kolostor apácája a 16. század elején élt. Latin nyelvtudásának köszönhetően a Margit-legendán kívül is több kódexmásolatát (esetleg fordítását) ismerjük (Domonkos-kódex, Cornides-kódex, Példák könyve).
Gárdonyi korhűségre törekvését, forrásközeliségét jól példázzák a felhasznált további források is. Ezek közül elsőként legrégibb összefüggő magyar szövegemlékünket, a Pray-kódexben található Halotti beszédet említjük, amely a könyv 1908. évi megjelenéskor már több mint 100 éve ismert volt.
Szűz Mária siraloméneke kapcsán felmerülhet a kérdés: ha Gárdonyi a Halotti beszédet beépítette a regénybe, miért nem tette ugyanezt a második legrégibbnek tartott magyar nyelvű szövegemlékünkkel, az Ómagyar Mária-siralommal? A regényben megtalálható motívumok ugyanis teljesen hasonlóak ezen nyelvemlékünkkel, és remekül példázzák Gárdonyi írói érzékenységét, beleérzését.
A válasz egyszerű: Gárdonyi azért nem használta az Ómagyar Mária-siralom szövegét, hanem helyette maga költött középkorias imádságszöveget, mert az a regény megjelenésének évében, 1908-ban még nem volt ismert. A nyelvemléket tartalmazó Leuveni-kódexet, illetve az abban található magyar szöveget ugyanis csak Gárdonyi halálának évében, 1922-ben fedezték fel.
Kurecskó Mihály írása és a felhasznált források a Magyar Nemzeti Levéltár Archívumában olvashatók
Támogasd a 
szerkesztőségét!
