10 tény a WC-ről

2013. november 27. 10:00

1. Az Indus-völgyi civilizáció egyik legnagyobb városában, Mohendzsodáróban már az i. e. 3. évezred első felében is használtak a mai WC-k primitív elődeinek tekinthető illemhelyeket.

2. A pompeji ásatások során kiderült, hogy a település legtöbb háza rendelkezett mellékhelyiséggel.

3. Az ókori Görögországban csak az i. e. 3-2. században jelentek meg a nyilvános illemhelyek a fürdőkben és a gümnaszionokban.

4. Az ókori Róma tele volt nyilvános illemhelyekkel, ahol a polgárok egy botra erősített vizes szivacsot, ún. tersoriumot használtak „WC-papírként”, melyet a következő használó ecetes vízzel fertőtlenített.

5. Párizsban a 16. században egy rendelet szerint mindenkinek kiabálnia kellett, mielőtt ürülékét az utcára öntötte.

6. A Napkirály tanácsának tagjai bilivel felszerelt karosszékeken, ún. chaise percée-ken ülve konzultáltak, hogy ne kelljen az időt kimenetelre vesztegetniük.

7. Az első vízöblítős illemhelyet I. Erzsébet egyik keresztfia, Sir John Harrington találta fel a 16. század végén. A királynőnek annyira megtetszett a találmány, hogy a palotájába is beszereltetett egyet.

8. Harrington találmányát Alexander Cummings londoni órásmester forradalmasította 1775-ben, aki az S-alakú vízvezeték feltalálásával megakadályozta a szag kiáramlását.

9. A nyugat-európai városokban még a 19. században is előfordult, hogy a székletet az utcára ürítették.

10. 1829-ben a bostoni Tremont Hotel volt az első szálloda, ahová modern WC-ket szereltek be.