Ki ölte meg Kennedyt?
2013. november 22. 09:04 Csernus Szilveszter
Li Harvejejov Oszvald
A titkosításokkal a Warren-bizottság az összeesküvéselmélet-gyártók malmára hajtotta a vizet. Természetesen azt is figyelembe kell venni, hogy a titkosítást nemcsak összeesküvés, hanem államérdek is indokolhatta. Nem hangzik túl jól ugyanis a világ legerősebb hatalmára nézve, ha esetleg kül- vagy belföldi szervezett támadástól még az elnökét sem tudja megvédeni.
Sokan gyanúsították a CIA-t a gyilkossággal. Az elnök és az ügynökség viszonya korántsem volt ugyanis harmonikus: sokan Kennedyt okolták a CIA Disznó-öbölbeli vereségéért. Miután támogatásának hiányát fejére olvasták, az elnök megfenyegette a CIA-t, ezért döntöttek a főnökük sajátos leváltásáról – szól az amerikaiak körében népszerű elmélet. Az egész szervezet természetesen nem kockáztatta volna saját megmaradását, ezért ezen elmélet hívei szerint csak egy „keménymag” szervezte meg a merényletet. Mindezt csak erősítette egyik ügynökük november 26-i halála is.
Az Egyesült Államok maffiájának is lett volna oka megölni Kennedyt, üzleti érdekeikkel ugyanis szöges ellentétben állt, amikor az 1962-ben (Nagy Gábor találó szavaival élve) „atompókert” játszó Kennedy kötelezte magát Hruscsovnak, hogy Castro rendszerét békén hagyja, mert az azt megelőző Batista-diktatúra az amerikai szerencsejáték-ipar exportjának fénykora volt. Emellett az elnök öccse és egyben igazságügyi államtitkára, Robert Kennedy minden elődjénél keményebben lépett fel a szervezett bűnözés ellen, annak ellenére, hogy a keresztapák szerint 1960-ban az ő támogatásuknak köszönhette a Demokrata Párt szoros sikerét.
Az, hogy Jack Ruby, egy night club üzemeltetőjeként maga is alvilág-közeli szeméy volt, illetve egy 1963. tavaszán felröppenő újsághír szerint vérdíjat tűztek ki az elnökre, csak erősítette ezen elmélet híveit. Kérdés viszont, hogy képes-e az alvilág ilyesmire, illetve hogy lebukás esetén (ami igen gyakori volt téglák, vádalkuk, lehallgatások és „felnyomások” révén) nem számítottak-e rá, hogy az államhatalom és a melléállt közvélemény „hazai pályán” nem fog hajtóvadászatot indítani ellenük?
Van aki összekapcsolja az eseményt Hruscsov egy évvel későbbi leváltásával is. A kremlinológusok szerint a szovjet vezetők között akadtak úgynevezett „galambok” és „héják” is. Egyes hangok szerint ez utóbbiak akarták a maguk szája íze szerint alakítani a hidegháborút, amikor a világ két legnagyobb hatalmú emberét, az amerikai elnököt és a szovjet pártfőtitkárt eltávolították a hatalomból.
Az mindenképpen figyelemreméltó, hogy mindkét vezető kivételes módon fejezte be hivatalát: Kennedy a negyedik elnök lett, akinek merénylet oltotta ki életét, Hruscsovot pedig 1964 októberében egy „palotapuccsal” leváltották, amire a Szovjetunió történetében sem előtte, sem utána nem volt példa (mindegyik pártfőtitkár élete végéig töltötte be a hivatalát, Gorbacsov pedig a Szovjetuniót élte túl).
Ennek a forgatókönyvnek az mond ellent, hogy a Kennedy és Hruscsov által megkezdett enyhülési politika Johnson és Brezsnyev idején is folytatódott. Az elnökgyilkosság és a puccs nem vezetett drasztikus külpolitikai változáshoz. Az összeesküvés-elméletek több összefoglalója is elveti a KGB-szálat bizonyos dokumentumokra hivatkozva, miszerint nem sikerült Oswaldot beszervezniük (természetesen megpróbálták). De ha ennek nem is adunk hitelt, az FBI természetszerűleg figyelte a hazatért emigránst, és mulasztást követett el, amikor hagyta, hogy egy puskával az adott helyen és időben legyen, így ez már fölvetné az ő érintettségüket is.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
