Öt híres történelemformáló vihar
2013. november 12. 12:26
Mongoljárás Japánban
A 13. század a mongol történelem virágkorát hozta el. A Birodalom 1206-os létrejötte után a század végére egy több mint 26 millió négyzetkilométeres területű állam állt a kánok rendelkezésére. Dzsingisz kán unokája, a Fekete-tengertől a Csendes-óceánig terjedő földek uralkodója, Kubiláj kán miután egész Kínát mongol igába hajtotta, s felvette a kínai császári címet is, tekintetét a még független Japán ellen fordította.
A japánok így örökítették meg a mongol flotta pusztulását
Miután követei két elutasító választ is kaptak a behódolásra a sógun kormányzótanácsától, 1274-ben a meghódított Korea flottájának segítségével több mint 20 ezer fős sereggel keltek át a mongolok a szigetországba, ahol az évek óta a támadásra készülő, nagyobb számú japán sereg és az egyik éjszaka kitört hatalmas vihar meghátrálásra késztette a néhány kisebb japán szigetet már elfoglaló hódítókat.
1281-ben újból megindultak a mongol inváziós seregek Japánba, ám több összecsapás után a szigetország lakói visszaszorították hajóikba a hódítókat, a mongol flotta nagy részét pedig egy hatalmas tájfun, a kamikáze (jelentése: isteni szél) elpusztította. A Nagy Mongol Birodalom számára hatalmas presztízsveszteség volt a sikertelen támadás, főként azért, mert a szárazföldi invázió – a legtöbb történész szerint – a tájfunok segítsége nélkül is kudarcot vallott volna.