Náci hatalomátvétel a sörcsarnokban
2013. november 7. 17:50 Csernus Szilveszter
Fesztiválmentes október Bajorországban
1923-ra a náci párt már 55 ezer tagot számlált, melyet kiegészített a hírhedt Rohamosztag, (Sturmabteilung – SA) a homoszexuális hajlamairól ismert Ernst Röhm vezette félkatonai alakulat. Utóbbit barnaingeseknek is nevezték, így a nácik szín-szimbolika szempontjából is porondra tudtak állni a vörösökkel szemben (a feketét Mussolini feketeingesei már „lefoglalták”). Az SA zavargásai már 1921-től fejfájást okoztak a párt vezetőinek, akiket – Hitlert is – emiatt rövid időre börtönbüntetésre ítéltek.
A nácik azt tervezték, hogy Mussolini 1922. októberi hatalomátvételéhez hasonlóan ők is a fővárosba masíroznak. Így lett a jelszó, a Marcia su Roma példájára a Marsch nach Berlin (néhol: Marsch auf Berlin). A krízis évében Hitlerék már május 1-jén megpróbáltak egy puccsot előkészíteni, de fegyverhez alig jutottak, és a várt társadalmi reakció is elmaradt: az ünnepséget sör és kolbász békés fogyasztásával töltötték az emberek jó bajor szokás szerint. Az SA-nak mindössze kisebb utcai verekedésekre futotta.
A náci mozgalom nemcsak az akkor 15 ezer fős Rohamosztagát tudhatta maga mögött. A félkatonai szervezetekből szeptemberben megalakult Német Harci Szövetséget (Deutscher Kampfbund) is Hitler, illetve a náci mozgalomba lépett I. világháborús „sztár-tábornok”, Erich von Ludendorff vezették. Eközben úgy nézett ki, hogy Bajorországban, a náci mozgalom hazájában kifogják a szelet Hitlerék vitorlájából. Szeptemberben a kormány beszüntette a Ruhr-vidéki passzív ellenállást, és Gustav von Kahrt, a volt bajor miniszterelnököt nevezte ki állami főbiztosként Bajorország élére. Mellette állt Otto von Lossow tábornok, a birodalmi hadsereg (Reichswehr) bajor részének parancsnoka és von Seisser a tartományi rendőrség főnöke.
E befolyásos triumvirátus nem titkolta Berlin-ellenességét. Ők a bajor lokálpatriotizmus harcosai voltak: végső célként a bajor Wittelsbach-dinasztiát kívánták a tartomány élén látni, visszaadva a bajorok önállóságát. Míg a nácik a weimari köztársaság megdöntését a jobboldali nagynémet birodalmi elgondolás jelszava alatt, addig a „bajor triumvirátus” a bajor szeperatizmus ellenfeleivel való leszámolás miatt akarta. Bajorországban tehát két, egymással rivalizáló Berlin-ellenes forradalmi irányzat szerveződött.
A tartomány és a főváros között a konfliktus 1923 októberében kiéleződött. Amikor Friedrich Ebert birodalmi államfő a szétesés megakadályozására rendkívüli állapotot rendelt el, Bajorország ellenállt. 18-án a Völkischer Beobachter („Népi Figyelő), az NSDAP lapja gyalázkodó hangnemben írt Ebertről és Seeckt tábornokról, a hadvezetés fejéről. A berlini kormány erre felszólította Lossow tábornokot, hogy tiltsa be a lapot, ám ő megtagadta az engedelmességet a „marxista befolyás alá került birodalmi kormánytól”. Az események tovább eszkalálódtak: Lossow tábornok törvényszerűen kövtkező felmentését most von Kahr hagyta figyelmen kívül, ráadásul Lossow feleskette a bajorországi Reichswehrt a bajor tartományi alkotmányra.
Von Kahrék szintén meghirdették az Auf nach Berlin! jelszavát, Lossow tábornok pedig hadgyakorlatot rendelt el. Ekkor a nácik és Hitler úgy döntöttek, hogy nem várhatnak tovább, meg kell ragadniuk az alkalmat és meglovagolni a bajor „forradalmat”, maguk mellé állítva a puccsistákat.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
