Hogy kerül perzsa selyem a viking sírokba?

2013. november 5. 08:27

Mint ismeretes, a viking kereskedők egész Európát bejárták, ezért nem véletlen, hogy Norvégia nevének kereskedelemre utaló gyökerei vannak: a Norge ugyanis azt az északi kereskedelmi utat jelölte, amely az ország partvidékén fut végig Skrinigssaltól egészen a Fehér-tengerig. A viking portyák irányát Norvégia esetében is a földrajzi helyzet szabta meg: a norvég származású vikingek előszeretettel kalandoztak az Atlanti-óceánon, elfoglalták Skócia északi szigeteit, eljutottak Írországba, a Man szigetre, feltérképezték az Ír-tenger partvidékét, behatoltak Anglia területére, megvetették a lábukat Franciaországban, valamint kijutottak a Földközi-tengerre is.

Ezek után talán semmi meglepő nincs abban, hogy a norvég vikingek Perzsiával és Bizánccal is kereskedtek – mutatott rá Marianne Vedeler, az Oslói Egyetem munkatársa, aki négy éven át kutatta a vikingek és a közel-keleti kereskedők közötti kapcsolatokat. Ez ad magyarázatot arra is, hogy miért találhattak több mint száz selyemtöredéket az 1903-ban Norvégiában, az Oslo-fjord partja mellett feltárt osebergi viking hajóban - igaz, a hajó felfedezésének idején még senki nem gondolt arra, hogy a selymet Perzsiából importálták, inkább az a nézet vált uralkodává, hogy a luxuscikket egy angol vagy egy ír kolostorból rabolták el az egyik viking portya során.

Vikingek Európában

Az osebergi ásatás óta több alkalommal bukkantak selyemre a skandináv országok viking kori lelőhelyein, legutóbb két éve a norvégiai Nordland megyében, Hamarøyban, illetve korábban Gokstadban (Vestfold), Sandangerben (Sunnmøre) és Nedre Haugenben (Østfold). A legtöbb olyan temetkezési hely, amelyben selymet tártak fel, Stockholmtól néhány kilométerre, az upplandi Birkában található. De egyik lelőhely sem annyira változatos, mint Oseberg, ahol tizenhat különböző szövetet sikerült feltárni.

Vedeler a középkori selyemgyártásról és az oroszországi folyók mentén, illetve a Bizáncban és Perzsiában folyó kereskedelemről szóló kéziratok tanulmányozása nyomán azt állítja, logikus azt feltételezni, hogy a selyemhez Keleten jutottak hozzá a vikingek – s nem rabolták, ahogy eddig hittük. A kutató szerint a vikingek két helyről szerezték be a selymet: egyrészt Konstantinápolyból (vagy Miklagardból, ahogy ők nevezték) és környékéről, illetve Perzsiából. A selyem kétféle útvonalon érkezett a mai Norvégia területére: délről Közép-Európán keresztül, vagy a Dnyeperen és a Volgán, tehát vízi úton – utóbbi azonban nehézkes és a források tanúsága szerint igen kockázatos vállalkozás volt.

Az osebergi viking hajó

A mintákat vizsgálva kijelenthető, hogy jóval több selyem érkezett Perzsiából, mint Konstantinápolyból. Ezek ugyanis tipikus perzsa anyagok, arannyal és ezüsttel átszőtt nehéz brokátselymek voltak, sok mintán pedig a Közép-Ázsiából ismert vallási motívumok fedezhetők fel, így például a perzsa mitológiában fontos helyet elfoglaló, a királyi áldást megtestesítő madár, a saruk.

Jóllehet a vikingek számára a selyem státusszimbólum volt, a középkori kereskedők maximum közepes (vagy annál rosszabb) minőségű selyemhez jutottak hozzá. A Bizánci Birodalomban szigorúan korlátozták az idegeneknek eladott selyem kereskedelmét, a luxuscikk illegális adásvételét pedig drákói törvényekkel büntették, és hasonló volt a helyzet Perzsia területén is. A birodalomban a külfödiek legfeljebb egy ló árával megegyező mennyiséget vehettek, bár számos kereskedelmi egyezmény tanúsága szerint az északi kereskedőket különleges privilégiumok várták Konstantinápolyban.