Elméletek, feltevések és eretnek gondolatok a Bibliáról
2013. október 28. 08:02
Sámson, a szociopata
A rendkívüli testi erejéről ismert Sámson történetéről talán mindenki hallott: a bírák korában élt férfi népéből egyedül szállt szembe a filiszteusokkal, akiknek nyílt küzdelemben és fortélyok árán sok veszteséget okozott. Vesztét végül az okozta, hogy elmondta szeretőjének, Deliának, miben rejlik a titka, de a nő elárulta őt és az éj leple alatt levágta a haját. Sámsont elfogták a filiszteusok, ám később bosszúból egy ünnepség alkalmával rájuk döntötte az épületet.
Antiszociális személyiségzavar (ASPD) – ezzel magyarázta Eric Altschuler, a San Diegói Kaliforniai Egyetem oktatója Sámson viselkedését. Altschuler 2001-ben állt elő elméletével, amelyben kifejtette, hogy Sámson szokatlan viselkedésében a személyiségzavar szinte minden egyes szimptómája tetten érhető. Altschuler kiemelte: a hősként tisztelt bíra – azontúl, hogy roppant fizikai erejének köszönhetően figyelemre méltó tetteket hajtott végre – erőszakoskodó, tolvaj és hazug is volt.
Kutatótársaival együtt több példát is felhozott a diagnózis alátámasztására, így például azt, hogy Sámson sokszor került fizikai összetűzésekbe, gyakran hazudott szüleinek, felgyújtotta a filiszteusok vetését, ellenkezett letartóztatásakor, nem tudott alkalmazkodni a társadalmi normákhoz, kegyetlenkedett az állatokkal és a megbánás legapróbb jelét sem tanúsította az általa elkövetett gyilkosságok során.
A kutató úgy látja, Sámson – akiről mindezek ellenére nem állítható, hogy skizofrén lett volna – nem hős, csupán egy bosszantó, brutális, vérszomjas alak, aki viselkedésével végül társainak is terhére válik: „És mondának néki: Azért jöttünk le, hogy megkötözzünk, és hogy a Filiszteusok kezébe adjunk téged” (Bír, 15:12).
Támogasd a 
szerkesztőségét!
