Vadkeleti koncertek a kádári Magyarországról
2013. október 15. 10:03
Karthago, Varga Miklós
Hasonlóan kellemetlen helyzetbe került a Karthago együttes, azzal a különbséggel, hogy ők nem tehették meg, hogy válogassanak a külföldi fellépések között, ezért elvállalták a Szovjetunió-beli szereplést. Igazi rémlegendákat lehet hallani az ottani országon belüli közlekedésről, volt, hogy a még járó vonatról dobálták ki egyesével a zenekari felszereléseket a hóba a vasúti alkalmazottak, nem haragból, mindössze hanyagságból. Máskor meg a belföldi légi járatokon kacsákkal, libákkal és más háziállatokkal kellett együtt utazniuk, és még arra is kellett ügyelniük, hogy a hangfalakat, erősítőket hova teszik, mert az nem volt mindegy a repülőgép egyensúlya szempontjából.
Olyanokat is mesélnek, hogy nem volt teljesen jó a szigetelés sem, megesett, hogy ujjnyi rés tátongott a repülőgép egyes részein, de ezt már csak utazás közben vették észre. Náluk a show részét képezte, hogy énekesük, Takáts Tamás a koncert tetőfokán, egy-egy jól kiszámított lélektani pillanatban kiugrott a közönség első soraiba, ahol aztán kézről-kézre adták, mígnem visszakerült a világot jelentő szovjet deszkákra. Igen ám, de azt kifelejtették a számításaikból, hogy azon az ominózus koncerten bizony az első sorokba a helyi párt aktivistáit, valamint második világháborús veteránokat ültettek, utóbbiakat mintegy megtiszteltetéséként korábbi megpróbáltatásaikért. A Karthago frontembere erről mit sem sejtett, és mint aki jól végezte dolgát, a refrén után bezúgott az éltes „rajongók” közé, akik nem győztek csodálkozni, de még inkább megbotránkozni, hogy mit művel ez a tejfelesszájú énekes, aki még dalra is akarta fakasztani őket. Az esetnek egyébként nem lett különösebb következménye, sőt a Karthagót újabb alkalommal is meghívták a Szovjetunióba játszani.
A Szovjetunió tartogatott további meglepetéseket a zenekar számára felbomlásuk után is, történt ugyanis, hogy Szigeti Ferenc gitáros, a zenekar vezetője 1985. május 1-jén feloszlatta a bandát, de az Interkoncert még ezelőtt nem sokkal újabb szovjet turnét kötött le a keleti blokk országaiban is méltán népszerű, west-coast stílust játszó együttesnek, nem tudván előre, hogy a zenekar időközben feloszlik. A vakszerencse azonban ismét társául szegődött az egyébként kitűnő menedzseri vénával is megáldott, és akkor már stúdiót vezető Szigeti Ferencnek. Az akkor az István, a király című rockopera, illetve az Európa című szerzemény folytán épp népszerűsége első csúcsán lévő Varga Miklós együttesével, a róla elnevezett Varga Miklós Banddel játszott ugyanis abban a stúdióban, amelyet Szigeti Ferenc irányított. Gondoltak egy merészet: utazzon ki a Varga Miklós Band az akkor már nem létező (később azonban újra összeálló) Karthago helyett.
Így eshetett meg, hogy az akkor már a Szovjetunió-beli plakátokon szereplő Karthago nevében, illetve a nevet felhasználva Varga Miklósék turnéztak a kommunizmus fellegvárában. Betanulták a legsikeresebb Karthago-nótákat, többek között a Rekviemet, amelyre még az előző turnéjukról emlékeztek a rajongók, és biztos, ami biztos, illetve „Jó az öreg a háznál” alapon elvitték magukkal gitározni Szigeti Ferencet is. Ez arra is jó volt, hogy még véletlenül se csússzon hiba a számításaikba, és egy esetleges „lebukásnál” azt lehessen mondani, hogy ők valójában a Karthago, a zenekarvezető azonban annyira szőrös szívű volt, hogy saját magán kívül az egész csapatot lecserélte. Sőt szigorúsága egészen odáig terjedt, hogy nemcsak a tagokat, de a repertoár nagy részét is megváltoztatta, és még olyan nagy slágereket is megtanultatott velük, mint az Európa.
Csatári Bence írása teljes terjedelemben a transindexen olvasható
Támogasd a 
szerkesztőségét!
