Négyezer éves felforrt agyat találtak

2013. október 9. 16:42

A középső bronzkori régészeti rétegből kiásott maradvány a stimulált lumineszcencia teszt szerint i. e. 1900-2000-ből való. A környező tárgyak egy pusztító tűzvészre utalnak, ugyanis a részlegesen elégett emberi csontvázak mellett elszenesedett fatörmelékekre bukkantak. A bizarr leletek közül a legérdekesebb az említett koponya, amely a hő hatására elrepedt. A két agyfélteke közül a jobb állapotban lévő múzeumba kerül, a másik részén szövettani vizsgálatokat fognak elvégezni.

Ellentétben a csillogó és gumiszerű, 2008-ban az angliai Yorkshire-ben megtalált 2500 éves Heslington aggyal, az anatóliai társa fekete és kemény. A jól ismert barázdák még felismerhetőek a felszínen, s a kutatók az információfeldolgozásért felelős bazális ganglionokat (másképpen törzsdúcok) is megtalálták, ám a szerkezete a szivaccsal ellentétben már inkább a fáéhoz hasonló. A kutatóknak a számítógépes tomográfia segítségével sikerült belelátniuk az agy belsejébe, ami a közeljövőben további információkat szolgáltathat a korról.

A lelet bár nem egyedülálló, de igencsak kivételesnek mondható, hiszen a lágyrésznek nevezett agy magas zsírtartalma miatt az egyik első szerv, amely a halál bekövetkezte után lebomlik. A tűz, amely négyezer évvel ezelőtt elpusztította a bronzkori helyszínt, nagy szerepet játszhatott a koponya tartalmának megóvásában.

A törökországi helyszín, ahol a nem mindennapi lelet előkerült, szeizmikusan aktív. Meriç Altinoz, az isztambuli Egyetem professzora szerint egy földrengés rázhatta meg a bronzkori települést, s utána alakulhatott ki a tűzvész. Az agy a saját folyadékában szó szerint megfőtt, a nedvek pedig teljesen eltűntek a koponyából. A tűz égése miatt a régészeti rétegben elhasználódott az összes oxigén, így az alacsony oxigéntartalmú közegben kiszáradt az agyszövet, s konzerválódott.

A maradványok négyezer éven át való megmaradásához nagy segítséget jelentett továbbá a talaj összetétele. A szakértők nagy arányú bórkoncentrátumot fedeztek fel a területen, amely az Oszmán Birodalomban bányaként és a csempegyártás központjaként is szolgált. Az egyiptomiak által a mumifikálásnál is használt bór taszítja a rovarokat és a baktériumokat, így a kémiai elem jelenléte tovább növelte a lelet megmaradásának valószínűségét.

„Az ilyen fokú konzerváció nagyon ritkának mondható” – magyarázta Frank Rühli, a Zürichi Egyetem munkatársa, aki nem egy középkori agyat is górcső alá vett már. A lelet nem pusztán ritkaságnak számít, hanem a kor neurológiai rendellenességeire is számos választ nyújthat, tette hozzá.