Nem volt könnyű életük az újkori udvari bolondoknak
2013. október 8. 12:31
„Kimondhatták az igazat, és nyílt sértéseik is pozitív fogadtatásra találtak. A kimondott igazság, ha nem okoz sérelmet, boldoggá tehet, de ezt a képességet az istenek csak a bolondoknak adták" - mondta Erasmus. A híres filozófus A balgaság dicsérete című, 1509-ben írt művében már beharangozta, a shakespeare-i komédia pedig híressé tette a XVI-XVII. századi udvari bohóckodást.
VIII. Henrik uralkodásától egészen az angol polgárháború kitöréséig ezernyi dokumentum említi a gyakran félkegyelműnek vagy bölcsnek titulált udvari bolondok jelenlétét az angol udvarban. Az egy személyben showman, őszinte tanácsadó és meghitt bizalmas szerepét magukra öltő udvari bolondok, a maguk sajátosan pimasz és gúnyos őszinteségével a királyi udvar álszent magatartása elé állítottak görbe tükröt - ameddig hagyták.
Bár az udvari bolondok a középkori udvarok jellegzetes figuráinak számítottak, II. Edward (1307-1327) volt az első és sokáig egyetlen uralkodó Angliában, aki állandó jelleggel alkalmazott félkegyelműeket. Egészen a Rózsák háborúja 1485-ös lezárásáig, továbbá az udvar, mint állandó politikai és kulturális központként való megszilárdulásáig, az angol uralkodók közvetlen kíséretének nem voltak tagjai az udvari bolondok.
![](https://ad.jumu.hu/www/images/06bf7265fb82f6f16cbcad00608086f4.jpg)
Egy „Tapasznak” hívott személy volt az első bolond, akiről feljegyezték, hogy tagja volt a király legszűkebb magánszemélyzetének. Tapaszt az uralkodó első számú tanácsadója, Thomas Wolsey, York érseke ajándékozta VIII. Henriknek. A „meglepetés” Wolsey utolsó, kétségbeesett lépése volt a király kegyeinek visszaszerzésére.
Bár Wolsey kudarcot vallott, Tapasz azért megkapta a király monogramjával díszített egyenruháját. 1532 októberében odáig jutott, hogy Henrikkel egyetemben a Csatorna túloldalára utazhatott, ahol az uralkodó a francia királlyal találkozott. 1535 júliusában azonban a bolond elvesztette VIII. Henrik kegyeit. Eustace Chapuys császári követ a következőképpen írja le az incidenst: „Másnap Henrik király majdnem megölte bolondját, egy egyszerű és ártatlan embert, aki a királynő, Aragóniai Katalin jelenlétében a király ágyasát, Boleyn Annát kurtizánnak és annak lányát, Erzsébetet fattyúnak nevezte. A bolondot rögvest kipenderítették az udvarból.”
A teljes cikk a Múlt-kor Magazin 2013. őszi számában található