Az egész vidéket fel akarta emelni a kisgazdapárt alapítója

2013. szeptember 17. 10:04 MTI

Református napszámos családból származott, hat elemit végzett, később önképzéssel gyarapította ismereteit. Harminckét holdon gazdálkodott, bekapcsolódott a helyi és a megyei közéletbe. Községi bíró lett, majd 1904-től a Somogy megyei törvényhatósági bizottság tagja volt. 1908-ban alapította meg a Somogy megyei Kisgazdák Egyesületét, majd a Magyarországi Kisbirtokosok Szövetségét.

Népszerűségének köszönhetően 1908-ban országgyűlési képviselővé választották. 1909-ben létrehozta az Országos Függetlenségi és 48-as Gazdapártot, amelynek programjában szerepelt többek között az általános, egyenlő és titkos választójog, a progresszív adózás, a feudális maradványok megszüntetése, az ingyenes népoktatás bevezetése, valamint a nagybirtokok önkéntes és részleges felparcellázása.

1918-tól az Országos Kisgazdapárt, 1919-től az Egyesült Kisgazda és Földművespárt elnökeként politizált. Az 1918. októberi polgári demokratikus forradalom győzelme után, 1919. januártól a földreform ügyeivel megbízott tárca nélküli, majd népgazdasági miniszter volt. A Tanácsköztársaság idején szülőfalujába húzódott vissza, a bukás után 1919 augusztusában 13 napig a Friedrich-kormány földművelésügyi minisztere volt. Az 1920-as választásokon újjáalakított pártja, az Országos Kisgazda- és Földműves Párt szerezte meg a legtöbb mandátumot (157-ből 77-et). Pártja fuzionált a Sokorópátkai Szabó István vezette Egyesült Kisgazda és Földműves Párttal és a Keresztény Blokk tagja lett. Nagyatádi Szabó a szabad királyválasztók mozgalmának is egyik vezetője volt.

Nagyatádi 1919-20 közt közélelmezési, 1920-21-ben és 1922-24-ben földművelésügyi miniszter, 1920-21-ben kisgazdaügyi tárca nélküli miniszter volt a Huszár-, a Simonyi-Semadam-, a Teleki- és a Bethlen-kormányokban. Politikájában fokozatosan háttérbe szorult 1909-ben és 1918-ban megfogalmazott demokratikus agrárprogramja. A nevéhez fűződő 1920. évi XXXVI. törvénycikkben a földbirtokok helyesebb elosztását tűzte ki célul, de ez csak kerettörvény lett, a fő kérdéseket homályban hagyta.

A reform nyomán mintegy negyedmillió földműves házhelyhez, s több mint 400 ezer igénylő átlagosan egy hektárnyi termőföldhöz juthatott. A reform a művelhető földek 7 százalékát érintette, nem hozott lényeges változást a birtokszerkezetben, s nem javított lényegesen a szegényparasztság helyzetén sem. Miniszterként küzdött az önálló kisgazdaságokért, az új tulajdonosok kedvező hitelfeltételeiért, a kisember földszerzési lehetőségeiért, szerepet vállalt különböző fejlesztési programok bevezetésében, köztük az Alföld fásításában, a csatornázás és öntözés terjesztésében, a szövetkezetek és a mezőgazdasági kamarák megszervezésében.

1922 elején Bethlen István miniszterelnök híveivel belépett az Egyesült Kisgazdapártba, és átvette annak vezetését. A kisgazdákat egyesítették a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjával, az új formáció, a Keresztény Kisgazda-, Földműves és Polgári Párt (népszerűen: Egységes Párt) 153 mandátumával óriási hatalomkoncentrációt képviselt. A szervezet elnöke formálisan Nagyatádi Szabó István volt ugyan, de 1924-ben korrupciós gyanúba keverték, s lemondatták. Nagyatádi nem sokkal ezután, 1924. november 1-jén szülőfalujában elhunyt. Szobrát 1932-ben állították fel a Földművelési Minisztérium előtt, ezt a Rákosi-diktatúra ledöntötte, s csak 1990-ben helyezték vissza. Szülőfalujában 1999-ben emlékházat avattak tiszteletére.