Hogyan lett „áruló” Görgey?
2013. szeptember 12. 12:35 Csernus Szilveszter
„Szegény, szerencsétlen hazánk elesett. Elesett nem ellenségeink ereje, hanem árulás, s alávalóság által”. E sorokkal kezdte az emigráns Kossuth Lajos híres-hírhedt vidini levelét 1849. szeptember 12-én, amelyben árulással vádolta Görgey Artúrt, őt okolva a szabadságharc kudarcáért. A napjainkig élő árulás mítoszának valódi háttere és valóságtartalma sajnos mindmáig nem ismert általánosan a köztudatban.
Az igaz ügy örökre veszve nem lehet
Kossuth és Görgey augusztus 10-én találkoztak utoljára a kormány megmaradt tagjainak társaságában Aradon. A már elvesztett temesvári csata hírére várva merült fel a vereség esetére a feltétel nélküli kapituláció, mint egyetlen lehetőség az ausztriai és orosz seregek előtt (a feszült hangulatot remekül visszaadja Pethes György Fáklyaláng című filmje).
A tanácskozás másnapján Kossuth Lajos kormányzó-elnök és a kormány lemondott, miután felhatalmazták Görgeyt a „polgári és katonai legfőbb kormányzási hatalommal”. Ám a teljhatalmat nyert tábornokot a felhatalmazás „Isten, a nemzet, és a história” előtt felelőssé tette, hogy mindent kövessen el a nemzet legalább alkotmányos életének a megmentése érdekében, mivel Kossuth szavai szerint ilyen körülmények között ez csak egy diktátori hatalommal rendelkező hadvezértől várható.
A kormányzó-elnök és a kormány lemondó nyilatkozatában Kossuth a vidini levél és az áruló-mítosz szempontjából egy rendkívül fontos állítást közölt. A nemzettel ugyanis ekkor, 1849. augusztus 11-én közölte, hogy az osztrák és orosz katonai fölény ellen a háború megnyerése reménytelen. Erre később Görgey 1867-es nyílt levelében fel is hívta a figyelmet.
Az immár teljhatalmú főparancsnok első proklamációjában vállalta a Kossuth által rárakott felelősséget, hogy „mindent, mit súlyos helyzetünkben hazánkért tenni lehet” fegyverrel, vagy békés úton megteszi. Kikötése szerint mindezt úgy, hogy a további fölösleges véráldozatokat elkerülje. Föl is szólította a haza polgárait, hogy városuk ellenséges megszállása esetén ne tanúsítsanak semmilyen ellenállást. Kossuthtal ellentétben Görgey nem volt a nemzet jövőjét illetően annyira pesszimista: a tábornok vereség esetén sem mondana le a reményről, hiszen „az igaz ügy örökre veszve nem lehet”.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
