Lassan fogadták el a Pető Intézet névadójának forradalmi módszerét

2013. szeptember 11. 17:06 MTI

Budapesten érettségizett 1911-ben. Orvosi tanulmányait a bécsi, a párizsi és a budapesti egyetemen végezte, majd az I. világháború során hadikórházakban dolgozott. Később a bécsi egyetem élettani tanszékének lett a tanársegédje, és több rehabilitációs intézményt vezetett. 1922-ben kezdett mozgásterápiával foglalkozni a semmeringi gyógyintézetben.

1938-as hazatérését követően alapozta meg konduktív pedagógiai rendszerét, amelyet a központi idegrendszer sérülése miatt mozgáskorlátozottá vált gyermekek állapotának komplex fejlesztésére dolgozott ki. Módszerével az addig gyógyíthatatlannak hitt mozgászavarokkal küszködők is rehabilitálhatók, tanulmányaik végzésére, önellátásra, munkára alkalmassá tehetők. E betegeknek ma már nem kell életük végéig intézetben élniük, nagy részük visszavezethető a társadalomba. Pető módszerének köszönhetően máig több ezer gyermek végezte el az iskolát, élt tevékeny felnőtt életet.

Pető a fogyatékosságot nem biológiai hiányosságnak, hanem tanítással korrigálható problémának tekintette. Egyedülálló gyógymódjának az az alapgondolata, hogy idegrendszerünk a károsodások ellenére is rendelkezik tartalékokkal, amelyek a tanulási-tanítási folyamat megfelelő vezérlésével mozgósíthatóak. A módszer ezért kapta a konduktív nevet, a latin szó jelentése: rávezető. Az új módszer hatással volt a gyógypedagógiai szemléletre, s szerte a világon gyökeres változást hozott ezen a területen. A Pető által kidolgozott módszer egyetlen klasszikus tudományterülethez sem sorolható: egyszerre foglalkozik a testtel és a lélekkel, az érzelmekkel és az intelligenciával, a tanulással és a tanítással, az egészséggel és a gyógyítással, tehát a teljes emberrel.

1945-ben Pető András a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola tanszékvezetője lett, és az 1947/48-as főiskolai tanévben Bárczi Gusztáv támogatásával lehetőséget kapott elgondolásai megvalósítására. 1950-től az Országos Mozgásterápiai Intézetet vezette, amelyet 1963-ban a Mozgássérültek Nevelőképző és Nevelőintézetévé fejlesztett tovább, s ugyanitt hozta létre az önálló konduktorképzőt is. Amikor az 1950-60-as években a gyermekparalízis-járvány következtében a fiatal korosztályból sokan megnyomorodtak, őket is az általa vezetett, akkor még a Villányi úton lévő intézetben kezelték.

Pető emlékezetes előadó, rendkívül nagy tudású, sokoldalú, ötletekben gazdag, szuggesztív személyiség volt, aki értékes, feldolgozásra és továbbfejlesztésre alkalmas kéziratos feljegyzéseket hagyott hátra. Úttörő munkáját külföldön is elismerték, sőt munkásságának igazi jelentőségét Magyarországon csak azt követően akceptálták, hogy az 1980-as években a BBC rádióműsorai révén nemzetközi hírnévre tett szert. Ugyanakkor meglehetősen nyers modorú ember volt, az orvostudomány jeles képviselőivel minduntalan összerúgta a port, ami megnehezítette munkáját, hátráltatta elismerését és eredményeinek befogadását. Intézete kialakításában a kezdetektől segítette Hári Mária gyógypedagógus, aki a Pető-módszer követőjeként egész életében a konduktív pedagógia megvalósításán dolgozott, és Pető halála után vezette az intézetet.

Pető András 1967. szeptember 11-én, hetvennegyedik születésnapján halt meg Budapesten. Emléktábláját 1998-ban avatták fel egykori lakóházának falán a Balassi Bálint utcában. A nevét viselő, s a módszerét alkalmazó budapesti intézet ma már világhírű. A Kútvölgyi úton található intézmény központja a világ számos országában működő konduktív nevelési hálózatnak. Fél évszázados munkájának elismeréséül 2013-ban az intézet Magyar Örökség-díjat kapott.