Múlt-kor.hu

Rákosi ügynökei - az ÁVH nyolc éve

2013. szeptember 6. 11:16 Csernus Szilveszter

A Nagy Testvér

Péter Gábor (anyakönyvi nevén Eisenberger Benjámin) nem tűnt fontos személynek 1945 előtt. Az eredetileg szabósegéd végzettségű mozgalmárról a kutatások ma már valószínűsítik, hogy a harmincas évek óta volt Moszkva ügynöke. A valójában hírszerzéssel és propagandával foglalkozó Vörös Segély hazai szervezete révén került kapcsolatba a szovjet titkosszolgálattal. A két háború között a kommunista pártba beépülő rendőrök kiszimatolása és lebuktatása volt a feladata, ahol a gyakorlatban tanulta ki a belső elhárítási munkakört. Ennek volt köszönhető, hogy 1945 januárjában őt jelölte ki a MKP, hogy kezdjen neki a politikai rendőrség szervezésének.

Így Péter Gábor nem kizárólag Rákosi kézi vezérlése alatt állt. A Kreml már a kezdetektől közvetlenül értesülhetett, hogy mi zajlik a politikai rendőrség berkein belül. Ez természetesen zavarta Rákosit, aki azt szerette volna, ha minden szovjet kapcsolat csak rajta, „Sztálin legkedvesebb magyar tanítványán” keresztül folyik. Így Moszkva sem bízta a véletlenre magyarországi információs hálózatát. A politikai rendőrség és a Honvédelmi Minisztérium vezetőségébe került személyeket egyben a szovjet MGB valamelyik részlege is foglalkoztatta.

A szovjet befolyást jelzi, hogy Kádár az ÁVH 1949-50-es átszervezésekor tizenkét szovjet „szakértőt” kért tanácsadóként Moszkvától Fjodor Bjelkin MGB-altábornagy – a Kreml „magyar szakértője” – és Kartasov ezredes vezetésével. Ezzel Magyarország sem lógott ki a sorból a többi közép-európai csatlós állam közül. A szovjet tanácsadók elterjesztették a rögeszmét, miszerint „a sikeres munkának az a fokmérője, ha gyűlöl bennünket a belső és külső ellenség”.

Ezek után nem véletlen, hogy miután Péter kezén 1953 januárjában bilincs kattant, Berija, a szovjet titkosszolgálat feje maga akart nyomban vizsgálóbizottságot küldeni Magyarországra, ám az Rákosi ellenállásán fönnakadt. Rákosi ugyanis az 1953-as enyhülés időszakában Péter Gáborra akarta hárítani az elmúlt korszak rendőri törvénytelenségeit.

Nem általánosítható, hogy az ÁVH berkeiben mindenkinek hajlama volt a szadista kegyetlenkedésre. Az viszont igen, hogy a Párt által sulykolt folyamatos elvárások, az eredménycentrikusság egyszerűen beléjük kódolta a mindennapi embertelenséget. Az eljárásmódot csak motiválta a hírhedtté vált belső utasítás, hogy a foglyokat ne csak őrizzék, gyűlöljék is. Nem egy esetben fordult elő, hogy maga Péter Gábor, miután a fogoly sokáig ellenállt vallomása szignózásának, kezébe vette a stafétát az általa gyengekezűnek vélt kihallgatótól, és maga szurkálta zsákvarró-tűvel a vallatott férfi testének talán legérzékenyebb részét. Miután sem az, sem a gumibot nem használt, a kórházi ágyon fekvő fogoly szeme láttára verték hozzátartozóit, hogy aláírja a vallomást. Az Őze Lajos által alakított Virág elvtárs Bacsó Péter A Tanújában valójában messze állt az igazi Péter Gábortól.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?


	Rákosi ügynökei - az ÁVH nyolc éve

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2022. ősz: Megrázó másnapok

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra