Az Országos Rendező Iroda (ORI) a hazai koncertszervezés monopolcégeként igen nagy mozgástérrel bírt, és azáltal, hogy meghatározta, kiknek ad koncertlehetőséget, a zenészek egyik kenyéradó gazdájává vált. Vezetőik minden esetben jól kipróbált pártkáderek, általában ejtőernyősök voltak, Keszler Pál például egyenesen az államvédelem egykori zenekarából érkezett. Ők voltak felelősek a hatalom felé, hogy a koncerteken ne történjen inzultus, ezért aztán a rendőri szervekkel is szorosan együttműködtek. A pártállami könnyűzenei intézmények közül ritkaságszámba menően egészen 1991. június 30-ig működhettek, csupán akkor oszlatta fel őket a kulturális minisztérium.

Az ORI-t 1958-ban hozta létre a Művelődésügyi Minisztérium a belföldi könnyűzenei előadások szervezésére, ugyanakkor a cég az Állami Hangverseny- és Műsorigazgatóság fennhatósága alatt korábban is működött az Országos Filharmóniával és a Nemzetközi Koncertigazgatósággal együtt. A kulturális tárcánál 1957-ben vetődött fel a három szervezet különválasztásának gondolata, mert meglátásuk szerint átláthatatlan volt a működésük, és kis hatékonyságuk miatt a költségvetésből folyamatosan póthitelekre volt szükségük. Emiatt Aczél György – akkor művelődésügyi miniszterhelyettes – értekezletet hívott össze 1957. november 8-án az érintettek bevonásával, ahol kész tények elé állította a „tárgyaló” feleket a szervezeti különválasztásról. Ennek írásos nyoma 1958. január 3-án látott napvilágot egy törvényerejű rendelet képében.

A gépezet beindul

Az ORI hivatalosan 1958. február 1-én alakult meg, bár jogilag teljes önállóságukat egy 1964-es művelődésügyi miniszteri rendelettel nyerték csak el, amikor is feloszlatták az Állami Hangverseny- és Műsorigazgatóságot. Nyereségüket a Kulturális Alapba kellett befizetniük, amelyet szétosztottak az arra rászoruló komolyzeneszerzők között. Működésük során szem előtt kellett tartaniuk a szocialista kultúra alapeszméit, amelyeket a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) pártkongresszusai és a központi bizottság (KB) 1958-ban kiadott művelődéspolitikai irányelvei határoztak meg, ennek alapján kellett megválogatniuk, kiket léptettek fel, mely műfajoknak adtak publicitást. A döntésre az ORI-n belül az Ellenőrzési Osztály volt hivatott, amely működési szabályzata alapján felügyelte a művészeti tevékenységet, célellenőrzéseket tarthatott a koncerteken, konkrét esetekben pedig a vizsgálati eljárásokban is részt vett. Az ORI-nak beszámolási kötelezettsége volt egyrészt az üzemeltetői jogokat gyakorló Művelődésügyi Minisztérium felé, másrészt a párt különböző szervei is bármikor kérhettek tőlük információkat, melynek során saját ötéves, illetve éves tervük teljesítéséről készítettek beszámolókat.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2013. ősz számában olvasható.