Állatáldozás miatt prosperált Jeruzsálem
2013. szeptember 5. 13:31
Messziről, több száz kilométeres távolságból érkeztek a zsidó zarándokok kétezer évvel ezelőtt Jeruzsálembe, hogy a templomnál állatáldozatokat mutassanak be. A második templom idején a diaszpórákban élők így járultak hozzá az ábrahámi világvallások szent városának gazdasági fejlődéséhez.
A szakértők egy ősi szemétdombon talált állati csontok vizsgálata után jutottak erre a következtetésre. A Journal of Archaeological Science szeptemberi számában publikált tanulmányban a kutatók kifejtik, hogy a jeruzsálemi templomhoz több száz kilométerről érkeztek zarándokok, akik állatokat áldoztak fel, s lényegében ez jelentette Jeruzsálem gazdaságának motorját.
Akkoriban Jeruzsálem egy virágzó metropolisz volt, holott egyetlen természeti kinccsel sem rendelkezett, és távol helyezkedett el a főbb kereskedelmi útvonalaktól. A Talmud szerint a város gazdasági központja a templom volt, az egyetlen olyan hely, ahol a zsidók állatokat áldozhattak Jahvének: az ősi történetek leírják, hogy a rabbik állatok vérében térdepeltek, illetve hogy volt olyan nap, amikor 24 óra leforgása alatt 1,2 millió állatot öltek le a hívők. Josephus Flavius zsidó történetíró szintén említést tesz az állatáldozatokról.
A történészek nem voltak annyira biztosak abban, hogy a tömeges áldozásra valóban sor került-e. Néhány évvel ezelőtt azonban egy kétezer éves, Heródes uralkodásának kezdete (i.e. 37) és a zsidó felkelés kirobbanása (i.sz. 66) között használt szemétdombot tártak fel Jeruzsálem óvárosán kívül. Bár nem szokatlan, hogy ilyen helyeken állatcsontok kerüljenek elő, de mivel akkoriban húst csak elvétve fogyasztottak, az állati maradványok ilyen arányú előfordulása meglepte a szakembereket – mondta el Gideon Hartman, a Connecticuti Egyetem kutatója.
Az állatok ráadásul fiatalok voltak, ami azt sugallja, hogy lemészárolták őket. Hartman nagyjából 160 kecske és bárány csontjának nitrogén- és szénizotópjait vizsgálta meg, majd ezeket összehasonlította azon állatok maradványaival, amelyeket abban az időben a közelben és Jeruzsálemen kívül, távol a várostól neveltek. Mivel a kinyert kollagén szén- és a nitrogénizotópok szintje megbízható információval szolgál a táplálkozásról, ebből könnyen megtudható, hogy az adott jószág hol élt, mielőtt leölték volna – így sikerült megállapítani, hogy egyes állatok olyan távoli vidékekről érkeztek, mint Arábia vagy Transzjordánia. Ez a felfedezés is megerősíti azt az elméletet, hogy Jeruzsálem prosperáló gazdaságát a zarándokok nagy száma fűtötte, akik magukkal hozták az isteni ajándéknak szánt állatokat.
Miután Salamon templomát II. Nabú-kudurri-uszur babiloni uralkodó i.e. 586-ban leromboltatta, a zsidók felépíthették a második templomot (ezt a zsidó felkelés leverése után, időszámításunk szerint 70-ben rombolta le Titus), de sokan szétszóródtak és Európába, illetve Kis-Ázsiába menekültek. A második templom idején a diaszpórában élő vagyonos zsidók időnként visszatértek, mivel a vallási előírás szerint az állatáldozást csak Jeruzsálemben lehetett bemutatni.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
