Kedves Olvasó,

e számunk középpontjában néhány évtizedes, évszázados dinasztiák bemutatása áll, ez Dosszié rovatunk fő témája. Ám vannak olyan családok is, amelyeknek - az előbbiekkel ellentétben - nem sikerült hosszú távra tervezniük. Talán azért, mert kor-, és sorstársaikhoz képest kevésbé voltak szerencsések? Pedig szinte minden adottságuk megvolt hozzá.

Persze kinek mit jelent a szerencse? Nem biztos ugyanis, hogy szeretnénk olyan dinasztiához tartozni, ahol idővel minden második leszármazott merényletben hal meg. De Horthy Miklós 24 éve sem túl vonzó olyan áron, hogy már tudjuk: a kormányzó négy gyermekéből hármat maga temetett el.

Ha az általunk kiválasztott családok sorsát párhuzamba állítanánk, nagy titkok nem derülnének ki, de egyéni sajátosságok igen: a Ptolemaioszok vérfertőzése példátlan a mai kor embere számára, de akkor - bármilyen furcsán hangzik is - a dinasztia életben tartásának egyik feltételét látták benne. A hosszú távra berendezkedő családoknál elkerülhetetlen belterjes házasságoknak köszönhetően egyébként minden történelmi famíliánál megfigyelhető a “minőségi romlás”. Ezek az utódok igenis messze estek a fájuktól.

Hunyadi és Horthy esetében más a helyzet. Kísértetiesen hasonló az indulásuk: hiányoznak a monarchikus gyökerek, a nulláról kell felépíteni a családot, hiába az ismertség. A belpolitikai környezet viszont mindannyiuknál kedvező: Corvin Mátyás rövid családi leszámolást követően apja örökébe, sőt még annál is feljebb, a trónra lép. Horthy Miklósnak pedig éppen egy darabjaira hullani készülő országot kell összefognia és megmentenie a teljes bedőléstől. Mégis minden másképp lett, mint ahogy történhetett volna…
Sorsuk későbbi alakulása ismeretében feltehetjük magunknak a kérdést: akarnánk-e ilyen áron a hatalmat mi is?

Ha a magazin végére érnek, tudni fogják a választ.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2013. ősz számában olvasható.