Magyarok fejtették meg a szamurájok szövegét
2013. szeptember 3. 18:23
Egy japán harcművészeti iskola által használt, a szamurájok képzéséről szóló szöveget fejtettek meg és fordítottak le magyar kutatók. Az írás feltárja a tanítók által elvárt szabályokat és azt, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki kardforgató mesterré váljék.
A Bugei no dzso, vagyis a Bevezetés a harcművészetbe című 1844-es írás az ún. Takenoucsi-rjú harcművészeti rendszert elsajátító szamurájnövendékek számára készült. „Ezek a kardtechnikák az istenek korában születtek, ők adták az embereknek. Csak akkor sajátíthatod el mindezt, ha a tudásod megérett rá” – olvasható a szövegben. „Amikor a tudás megérik, az elme megfeledkezik a kézről, s a kéz megfeledkezik a kardról. Ezt a szintű képességet csak kevesek érhetik el, hiszen nyugodt elme szükségeltetik” – szól az írás.
A szöveg, amelyben ősi kínai mesterek idézetei is helyet kaptak, ún. kanbun stílusban íródott, ami a klasszikus kínai nyelv japán változata. A szabálykönyv eredeti nyelven először 1982-ben jelent meg, az angolra való lefordítását és teljes elemzését az ELTE Távol-keleti Intézet Japán Tanszékének adjunktusa, Szabó Balázs végezte és az Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae legújabb számában jelent meg. A számos tanítás között a szöveg nagy fegyelmet követel a hallgatóktól, s arra biztatja őket, ne féljenek az ellenség nagy számától.
A 19. század közepén csupán a szamurájok részesülhettek a harcművészeti képzésben, ez a társadalmi csoport pedig igencsak zárt volt, kevés lehetőség kínálkozott a kívülállók számára, hogy csatlakozzanak. A diákok a legtöbb esetben többféle harcművészettel is megismerkedtek, továbbá megtanították számukra a kínai írást, konfuciánus klasszikusokat olvastak és költészettel is foglalkoztak.
Az ebben az időben a Takenoucsi-rju képzést elnyerő diákok még nem tudhatták, mekkora változások állnak be a Nyugattól elzárkózó Japánban. 1854-ben Matthew Perry sorhajókapitány vezetésével amerikai hadihajók érkeztek, amelyek a kanagavai egyezmény megkötésével elérték a nyitást. Egyre több, a szigetország számára hátrányos szerződés köttetett, ami gazdasági és politikai válságot eredményezett. Polgárháború tört ki, a sógunátus végérvényesen megbukott, s a modernizálódó Japánban a szamurájok társadalmi osztályának sem maradt hely.
Az újonnan lefordított szöveg 12 szabályt tartalmaz, például: „Ne hagyd el a becsület ösvényét!” vagy „Ne kövess el szégyenletes tettet!”, s talán a legfontosabb: „Ne hagyd, hogy az iskola tanításai kiszivárogjanak!” A harcművészeti iskola azért is lehetett nagyon vonzó, mivel olyan technikákat sajátíthatott el a diák, amelyek segítségével a nálánál sokkal erősebb ellenféllel szemben is képes volt felvenni a versenyt. A szabályok az etikára is építettek: „Ne versenyezz!”, illetve „Ne mondj rosszat más iskolákról!” A nyugati kultúrkörben elterjedtté vált, hogy akkoriban a szamurájok egymás ellen harcoltak, azonban ez tévhit, ugyanis szigorúan tilos volt – írja Szabó Balázs.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
