Akik feltörték az ősi kódot
2013. augusztus 13. 14:22
Ökörnyelvkonzerv, mazsolás puding, körömkefe és egy brit zászló – egymáshoz szinte nem is kapcsolódó tárgyak, mégis mind egy poggyászba kerültek bele, a knósszoszi palotát feltáró Sir Arthur Evansébe, tudhatjuk meg egy újonnan megjelenő könyvből, amelyben a minószi írást kutatók és megfejtők krimiszerű életéről olvashatunk.
Margalit Fox A labirintus rejtvénye (The Riddle of the Labyrinth) című, újonnan megjelenő könyvében azt a három kutatót mutatja be, akiknek a legkorábbi görög írás, a lineáris B írás megfejtését köszönhetjük. Ez a három tudós: Arthur Evans brit régész, aki 1900-ban rábukkant a rejtélyes írásra Kréta szigetén; Michael Ventris építész és hobbinyelvész, aki 1952-ben mindössze 30 évesen fejtette meg az írást; és Alice Kober brooklyni klasszicista, aki szintén a minószi írás titkait kutatta.
A történet 1900-ban, Evans krétai expedíciójával kezdődik. A könyvből eddig kevéssé ismert részleteket is megtudhatunk, például hogy a brit ellátmányához olyan különlegességek is tartoztak, mint a konzervdobozban tárolt ökörnyelv vagy a mazsolás puding, ugyanakkor poggyászában egy körömkefe és egy brit zászló is helyet kapott. A régész nem csupán egy – amúgy a Buckingham-palotánál sokkal nagyobb – palotakomplexumot fedezett fel, hanem több mint ezer agyagtáblára is ráleltek munkásai. Ezek a táblák teli voltak írva a görög ábécénél – mint utólag kiderült – több mint hétszáz évvel régebbi betűkkel.
Ez a leletcsoport tulajdonképpen egy véletlennek köszönhette fennmaradását, ugyanis egy eddig megnyugtatóan nem tisztázott katasztrófa során a palota leégett, az agyagtáblák pedig a keletkező tűzben kiégtek. Tehát ami a kultúra pusztulását okozta, az biztosította emlékeinek túlélését az utókor számára. A szerző szerint Evans korábban is sejtette már, hogy léteznie kell egy korai görög írásnak vagy valamiféle jelrendszernek. Több krétai nőt is látott olyan ruházatban, amelynek a díszítettsége igen különös volt: valójában – valószínűleg tudtukon kívül – a régóta elfelejtett minószi írás nyomait viselték magukon a krétai asszonyok a századfordulón.
Az ismeretlen nyelven, ismeretlen írással írt táblák megfejtése szinte lehetetlen feladatnak tűnt, hiszen nem volt egyéb szöveges írás (mint például a rosette-i kőnél), ami segíthette volna a kutatók munkáját. Ugyanakkor az már elsőre látszódott a leleteken, hogy valamiféle készleteket rögzítenek, valószínűleg a palota raktárából valók, s nem pedig történeteket mesélnek el. Körülbelül 120 féle jelet számolt össze Evans, legtöbbször azonos szerkezetben, rövid, néhány szavas kifejezés után egy piktogram, majd egy számérték szerepelt a táblákon (egyébként a minósziak is a tízes számrendszerben gondolkoztak), az egyetlen szótagjel pedig valószínűleg rövidítésként funkcionált. Például a krétai trón vagy a jogar a királyi készletekre utalt.
Fox egyébként ügyesen forgatja a szavakat, úgy tűnik számunkra, mintha egy izgalmas krimit falnánk, pedig csupán írásrendszerekről és kutatói módszerekről olvasunk. A szerző érzékletesen írja le azt a rögös és fárasztó utat, amely a kutatókat a sikerhez vezette és amit Evans már nem érhetett meg, hiszen a lineáris B írás 1952-ben történt megfejtése előtt 11 évvel elhunyt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
