Forradalmi események tanúja volt a Brandenburgi kapu
2013. június 24. 08:54
"Ich bin ein Berliner"
„Kétezer évvel ezelőtt az emberek azt mondták büszkén: `Civis Romanus sum`. Ma, a szabadság világában pedig ezt mondják büszkén: `Ich bin ein Berliner`. Sokan vannak ma a világon, akik nem értik – vagy azt mondják, hogy nem értik – valójában mi a különbség a szabad világ és a kommunista világ között. Jöjjenek hát el Berlinbe.”
Amikor John F. Kennedy elnök 1963-ban, két évvel elnökké választása után nyolcórás látogatásra érkezett Nyugat-Berlinbe, a gépkocsisort, amelyben utazott, végig az úton hatalmas üdvrivalgás fogadta. A Brandenburgi kapuhoz közeledve látta meg először a berlini falat. A program szerint a német főváros legforgalmasabb útja, az Unter den Linden végén található kapun keresztül átnézett volna a fal másik oldalára, ám a kapu öt boltívét hatalmas vörös transzparensek borították a túloldalról, így nem láthatta Kelet-Berlint.
Kennedy beszéde – amelyet 120 ezer ember hallgatott végig a helyszínen – az egész világon szinte mindenkit megérintett, de igazából egyetlen sor tette halhatatlanná. Egy korábbi verzió szerint JFK az angol “I am a Berliner” (Berlini vagyok) formulát használta volna, de sokkal hatásosabbnak vélte, ha németül szólal meg a német közönség előtt. Szövegíróival és a State Department munkatársaival gyakorolta a helyes kiejtést, s még a német nyelvészek érdeklődését is felkeltette, akik megcáfolták azt a kevés alapot nélkülöző városi legendát, miszerint Kennedy a Berliner elé helyezett névelővel viccet csinált volna az emelkedett pillanatból. (egyesek szerint szükségtelen az ’a’ névelő használata, mivel ez így azt jelenti, hogy "én egy lekváros fánk vagyok".)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
