Egy korszak vége: száműzik a telegráfot Indiából

2013. június 18. 18:41

A távíró szolgáltatás 1850-ig nyúlik vissza Indiában, ekkor fektették le az első kábelt Kalkutta és Diamond Harbour között. A Brit Kelet-indiai Társaság kezdte el használni egy évvel később, 1854-re pedig már az egész országot behálózták a vezetékek, így mindenki számára elérhetővé vált a szolgáltatás. A távírók Bell telefonja után is folytatták diadalútjukat, az 1876-ot követő fél évszázadban világszerte vezetékeken folyt a kommunikáció, de Indiában 1902-től kezdődően rádió távírókat használtak.

Indiában – hasonlóan a világ többi részéhez – a digitális korszak beköszöntével meg lettek számlálva a telegráfok napjai. A fax és az email térnyerése árnyékot vetett a távíróra, amely folyamatot az internet elterjedése csak még jobban felgyorsította. Látva a távíró-rendszer agóniáját, az indiai postától a Bharat Sanchar Nigam Ltd. (BSNL) telekomóriás átvette a szolgáltatást, de nem tudta megtörni az sms-ek és emailek dominanciáját. Két évvel ezelőtt – 60 év után először – a társaság emelte az üzenetek díját: az 50 szóért elkért 3-4 rúpia (5-7 amerikai cent) ezzel 27 rúpiára nőtt.

A BSNL azonban így is 17 millió rúpia (290 ezer dollár) veszteséget volt kénytelen elkönyvelni az elmúlt két évben. A társaság ekkor arra kezdte el keresni a választ, hogy vajon szükséges-e még fenntartani a rendszert, és végül úgy döntött, hogy július 15. után már egyetlen egy üzenetet sem fognak küldeni távíróval. Ezt a BSNL egyik vezető tisztviselője így magyarázta: „A távíró elvesztette jelentőségét. Az alapötlet ugyanis az volt, hogy az üzenetet gyorsan továbbítsák. Ma már ezt a feladatot a fax, az email és sms végzi el”.

Az ellentmondásos feltaláló

A bulldog kitartásával kísérletező Samuel Morse (1791-1872) 1837. szeptember 4-én mutatta be a telegráfot: munkatársa fél kilométerrel távolabbról kezdte adni a jeleket, s a New York-i előadóteremben álló készülék ingája titokzatos tüskéket rajzolt a papírszalagra. A kódokat fejből ismerő Morse már mondta is a szöveget: „Sikeres kísérlet a távíróval 1837. szeptember 4-én.”

A készülék továbbfejlesztett változatát Morse pár hónappal később, 1838. február 20-án mutatta be egy hivatalos washingtoni bizottság előtt, 1839-ben dolgozta ki az egységes nemzetközi jelzésrendszerré vált pont-vonal kombinációt (a később róla elnevezett morzeábécét), a szabadalmat pedig találmányára 1840-ben kapta meg.

A találmány korszakos jelentőségét fel nem ismerő washingtoni kongresszus csak 1843-ban, s akkor is alig hat szavazatnyi többséggel harmincezer dollárt szavazott meg a Baltimore és Washington közti távíróvonal kiépítésére. Ezen 1844. május 24-én közvetítették az első üzenetet, ami egy Bibliai idézet volt Mózes negyedik könyvéből: "Mit tesz az Isten". A villamos távíró vonalat 1845. április 1-jén nyitották meg hivatalosan a nagyközönség számára. (Magyarország első távíró vonala néhány évvel később, 1847. december 27-én nyílt meg Bécs és Pozsony között.)

A Morse-féle ABC hosszú karriert futott be, alkalmazása szinte művészetnek számított, nemzetközi alkalmazása 1999 végén szűnt meg végleg, de ma nosztalgiából még küldenek vele üzenetet. Az elektromos távíró még életében meghozta feltalálója számára a sikert, a gazdagságot és az elismerést. Morse viszont emberként korántsem bizonyult nemesnek és nagylelkűnek: az elsőbbségről folytatott perben hevesen tagadta, hogy Joseph Henry bármilyen segítséget nyújtott volna neki. A rabszolgaság kérdésében pedig azon az állásponton volt a polgárháború idején, hogy annak intézménye isteni eredetű, helyes és igazolható.