Indul a Weöres Sándor Centenáriumi Év

2013. június 5. 17:43

„A Centenáriumi Év kiemelt célja értékmegőrzés és egyben kulturális misszió: a Weöres Sándor életmű minél teljesebb és minél szélesebb körű megismertetése a közönséggel, ezen kívül fontos feladata, hogy rámutasson a Weöres-hagyaték kevésbé ismert elemeire” – tájékoztatott Balatoni Monika, a KIM társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára a Weöres Sándor Centenáriumi Év megindulásával kapcsolatban.

A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy bár idén hivatalosan Gárdonyi-emlékév van (az író-költő 150 évvel ezelőtt született), az államtitkár asszony szerint nem maradhatott kormányzati szerepvállalás nélkül a Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi miniszter által támogatott kezdeményezés.

A Centenáriumi Év keretében további programok várhatók: várhatóan ősszel egy hangoskönyv társaságában ezer példányban Braille-írással adnak ki egy Weöres Sándor válogatáskötetet a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségével együttműködésben, a Helikon közreműködésével, valamint pénteken a Pécsi Országos Színházi Találkozó egyik off-programjaként kiállítás nyílik Weöres Sándor Színháza címmel.

A Helikon Könyvkiadó részéről Halmos Ádám ügyvezető igazgató úgy fogalmazott, Weöres Sándor egyike legszemélyesebb költőnknek, ő az, aki a legtöbb magyar embert meg tudta szólítani. Az életmű kiadás 2008-ben indult, s ezzel, az Elhagyott versek című, egybegyűjtött műveket tartalmazó kötettel zárult. A gyűjtemény az ismeretlen, „elhagyott” költeményeket: a hagyatékban és más gyűjtők birtokában fennmaradt kiadatlan verseket, valamint a csupán folyóiratokban, újságokban, antológiákban, egyedi kötetekben, gyermekeknek szánt összeállításokban kiadott alkotásokat adja közre a teljesség igénye nélkül.

A kötet szerkesztője az a Steinert Ágota irodalomtörténész volt, aki – amellett, hogy Osztovits Ágnessel együtt az életmű kiadását szorgalmazta – közeli munkatársként, barátként jól ismerte a Weöres-házaspárt. Ez a munka 12 évet ölelt fel, a feldolgozandó anyag igen terjedelmes, körülbelül 30 ezer oldal volt, a sajtó alá rendezést pedig igen megnehezítette, hogy Weöres Sándor és Károlyi Amy „nem a polgári rend szerint éltek”: házukban minden ponton, szekrények mélyén, az ágyon, a szőnyegen és a sarkokban is kéziratok hevertek. Az életmű tehát nem volt gondozott: szét kellett választani, hogy melyik vers volt Amyé és melyik Weöres Sándoré, illetve hogy mely műveket kapták meg a kortársaktól, melyik művet ki fordította.

A kötet címe némi magyarázatra szorul, ugyanis kettős értelme van: meg kell különböztetnünk az el-, illetve kihagyott, valamint az elhagyott, elkallódott műveket. Az életmű összegzése során Weöres alaposan megválogatta műveit, kihagyta például fiatalkori írásait (zsengék), pedig ezek is igényes darabok voltak, hiszen 15 éves korától kezdve folyamatosan publikált, 19 éves korában pedig a Nyugat egyik szerzője volt. Szintén feledésre voltak ítélve „közérzet versei”, valamint (bár hajlamosan vagyunk apolitikusnak elkönyvelni) a politikai jellegű írásai, tudniillik Weöres Sándor 1956-ban is írt, de azokat értelemszerűen nem jelentethette meg – ezzel is magyarázható, hogy bár Nobel-esélyes is volt, politikai okokból csak a Kossuth-díj második fokát kapta meg.