Kedves Olvasó,

rég óhajtott vágyam teljesül azzal, hogy leírhatom e magazin hasábjain: Egri csillagok. E két szó kapcsán régen elfelejtett emlékek törnek fel bennem: elemlámpa melletti olvasás a paplan alatt, a film meghatározó moziélményem volt, s eszembe ötlik az első egri kirándulás, amikor a szerpentinekkel tarkított odaút után kissé bátortalan lépésekkel közelítettem a vár felé.

Hasonló emlékek mindenkire rátörhetnek, akik a következő oldalakra lapoznak. Az Egri csillagok ugyanis egyet jelent a már soha vissza nem térő időszakunkkal, a gondtalan, boldogsággal teli éveinkkel: a gyerekkorunkkal. A könyv és a film sikerének ez az egyik tudatalatti kapocsa, ami miatt a kötődés szétszakíthatatlan: sírig tartó.

Kilenc hónapig készültünk erre a számra, és az eltelt időszakban bárkinek említettük, az illető csillogó szemmel azonnal sorolta az Egri csillagokhoz kötődő emlékeit. Soha nem találkoztunk még ennyire közkedvelt és mindenki által egyformán szeretett témakörrel. Talán ez is a titka annak, hogy a mellékelt DVD-n látható megszólalók örömmel és lelkesedéssel vállalták a szereplést - akár szakemberként, akár színészként, akár statisztaként vettek részt a film elkészítésében 1968-ban. Szívet melengető érzés volt az is, hogy pályázatunk milyen sok általános iskolai diákot mozgatott meg, mekkora  kedvvel vallottak arról, ki volt a legkedvesebb hősük a regényben.

Az idei esztendő bővelkedik irodalmi évfordulókban: Gárdonyi Géza mellett Weöres Sándor-emlékévet is ünneplünk. Utóbbi szerző külünösen kedves nekem, hiszen két kisfiamnak legszívesebben a Tündérverseket szeretem esténként mesélni. Jókat kacarásznak, amikor (szándékosan) összekeverem a verssorokat, és Bóbitát rosszkor táncoltatom rossz helyen. A vége persze mindig ugyanaz: Brúnó és Bence álmos // elpihen őszi levélen.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2013. nyár számában olvasható.