Akik az isteneket a felhőkbe költöztették
2013. május 27. 13:38
A múlt héten történt megrázó események hatására a hegymászás az érdeklődés középpontjába került. A laikusok közül sokan talán most először gondolkodnak el azon, vajon mi késztetheti az embereket arra, hogy életüket kockára téve hódítsák meg újra és újra a világ legmagasabb csúcsait. A hegymászásra is igaz az, hogy ha történeti szempontból próbáljuk megérteni, talán közelebb kerülhetünk a válaszokhoz.
Az istenek lakhelyén
Az ősi civilizációk nagy részére igaz, hogy a kedvező természeti adottságokat és életfeltételeket inkább folyók mentén, völgyekben és síkságokon találták meg, mintsem a magashegységekben. Éppen ezért feltételezhetjük, hogy történelmünk nagy részében az sem volt jellemző, hogy az emberek önszántukból hegyet másszanak. Vadászat közben, egy-egy elszabadult háziállat keresésekor, netán az ellenség elől való meneküléskor természetesen sokan olyan magasságokba is eljutottak, ahová egyébként nem mentek volna. A hegymászástól eltántorító legnagyobb erő ekkoriban mégis a hitvilágban keresendő: az ismeretlen hegycsúcsokat a legtöbb mitológia szerint ugyanis istenek vagy démonok lakták.
A görög mitológiában az Olümposz (2918 méter), a mai Görögország legmagasabb hegysége az istenek, a közép-görögországi Parnasszosz (2457 méter) pedig a múzsák lakhelye volt. A Meru-hegy a hinduizmusban és buddhizmusban az Univerzum központját, az istenek lakhelyét jelentette. Bár ezen vallások képviselői a szent hegyet több valóságos csúccsal és vonulattal is azonosítják, legtöbben a „A föld anyaistennője”, a Csomolungma (8848 méter), valamint a Nanga Parbat (8125 méter) és a Kancsendzönga (8586 méter) csúcsát tisztelik benne.
Parnasszosz
A Biblia hegyei – talán azért is, mert az eddig felsoroltaknál jóval alacsonyabbak – nem az Isten lakhelyét jelentik, szakrális jelentőségük viszont megkérdőjelezhetetlen. Mind közül a Sion-hegy a legfontosabb: a Szentírás szerint ez volt Isten kiválasztott hegye, ezen épült meg Dávid király városa. A Sínai-hegyen (2285 méter) adta a Teremtő Mózesnek a Tízparancsolat kőtábláit, a mai Törökország területén lévő Ararát pedig (legmagasabb csúcsa 5165 méter) Noé bárkájának „kikötője” lett.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
