Rengeteget szeretkeztek nyáron az ókori egyiptomiak
2013. május 21. 08:29
Júliusban és augusztusban, a két legmelegebb nyári hónapban szeretkeztek a legtöbbet gyermeknemzés céljából az ókori Egyiptomban – derült ki a Dakhlah oázis 1800 éves temetkezési helyén végzett kutatásból, amely vallási okokkal magyarázta a jelenséget.
A több mint ötszáz hőforrással rendelkező, sártéglából épült házakkal és középkori romokkal büszkélkedő oázis Egyiptom fővárosától, Kairótól 720 kilométerre délnyugatra található. A néhány ezer lelket számláló ókori település, Kellisz lakói temetkeztek itt abban az időben, amikor Egyiptom a Római Birodalom fennhatósága alatt állt, a kereszténység elterjedőben volt, de a tradicionális egyiptomi vallások még tartották magukat.
A kutatók eddig 765 sírt vizsgáltak, benne 124 olyan maradvánnyal, akik a fogantatás idejétől számított 18. és 45. hét között haltak meg. A maradványok kiváló állapotban maradtak fenn, így sikerült megállapítani korukat, illetve elhalálozásuk hónapját. A hónap azonosítását a sír tájolása segítette, amely mindig pontosan a felkelő nap felé néz. A többi rendelkezésre álló bizonyítékot megvizsgálva kiderült, hogy a legtöbb gyermek márciusban és áprilisban született, tehét fogantatásuk júliusra és augusztusra esett – arra a két hónapra, amikor a Dakhlah oázisban a hőmérséklet a 40 Celsius fokot is elérte.
Az Amerikai Régészeti Társaság honolului éves tanácskozásán ismertetett kutatás kitért arra is, hogy a többi mediterrán kultúrára nem volt jellemző a gyermeknemzéseknek a forró nyári hónapokra eső koncentrálódása, mivel a nagyon meleg időjárás csökkenti a szexuális libidót és valószínűleg a spermiumok számát is. Az ókori Egyiptom ebben is különbözött a többi civilizációtól, a kelliszi maradványok ugyanis azt sugallják, hogy 20 százalékkal több gyereknemzés történt az említett hónapokban az éves átlagnál.
A nyári gyerek-boom a termékenységgel és a Nílus áradásával kapcsolatos tradicionális egyiptomi hitvilággal hozható összefüggésbe. A Dakhlah oázisban élt ókoriak úgy hitték, hogy vizük forrása a Nílus, a nyári áradás pedig a kulcs földjeik termékenységéhez. „Habár ez egy keresztény közösség volt, tudjuk, hogy gyakorolták illetve ismerték ezeket a társadalmi szokásokat. Olyan domborművek vannak a templomokban, amelyek a Nílus éves áradásának megünneplését ábrázolják” – fejtette ki Lana Williams, a Közép-floridai Egyetem professzora.
A születések ilyetén megoszlása egész Egyiptomra jellemző volt, sőt a március-áprilisi időszak "népszerűségét" illetően az Egészségügyi Világszervezet statisztikái szerint az 1920-as-1930-as évek sem hoztak változást. Január körül az évi átlaghoz képest ez a szám 20 százalékkal esett vissza, ami a kereszténység megjelenésével magyarázható, mivel az új vallás bizonyos időszakokban – Advent, böjti időszak – tiltotta a szexuális érintkezést.
A vallási előírások betartása a korai fogamzásgátló szerek meglétét feltételezi. A 3800 éves kahuni orvosi papirusz többek között méz és a krokodil trágyája alkotta kombinációt ajánlja a nőknek, arról azonban már nem szól, hogy ezt milyen formában kell alkalmazni. Mindenesetre a trágya magas savtartalma és a méz antibakteriális hatása valószínűleg csökkentette a teherbeesés lehetőségét, ám hatékonyságuk sokkal kisebb volt a mai fogamzásgátlókénál.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
