Tényleg létezhetett Szemiramisz függőkertje

2013. május 6. 16:19

Szemiramisz függőkertjének pontos helye az antikvitás egyik legnagyobb rejtélye. A régészek eddig semmi nyomát nem találták, így az is felmerült, hogy csak a képzelet szülte a legenda szerint a II. Nabú-kudurri-uszur parancsára felépült kertet. Egy brit tudós azonban az ókori szövegek áttanulmányozása után azt állítja, hogy valóban létezett az ókori világ hét csodája közé választott függőkert, csakhogy azt nem Babilonban, hanem Ninivében kell keresni.

Sammu-ramat, görögül Szemiramisz (i. e. 9. sz. vége) egy mitikus asszír-babiloni királynő volt, III. Adad-nirári asszír király (i.e. 810-783) anyja. Sztéléje ismert Assurból, míg egy Nimrúdban (Kalhu) előkerült felirat szerint férje, V. Samsi-Adad (i.e. 823-811) halála után régensként gyakorolta a hatalmat. Sammu-ramatot említi Hérodotosz, Ktésziasz Knidiosz, Diodorosz és Iustinus is.

Diodórosz szerint Szemiramisz istennőnek született, aki feleségül ment egy asszír tiszthez, majd miután szépségével és nemes jellemével meghódította Ninosz király szívét, az elvette őt férjétől, és feleségévé tette. Ninosz halála után Szemiramisz kezébe került a hatalom, éveken keresztül irányította az országot, felépítette Babilónt, benne a függőkerttel, az ókori világ hét csodájának egyikével, és távoli országokban vezetett hódító hadjáratokat.

Stephanie Dalley oxfordi történész 18 évnyi kutatás után arra a következtetésre jutott, hogy a legendás függőkert valóban létezett; az általa ismert ókori szövegek azt sugallják, hogy a kertet nem a babilóniaiak, hanem az asszírok építették az időszámításunk előtti hetedik században, a bibliai Szennahérib király uralkodása alatt, de nem Babilonban, hanem 300 kilométerre északra, az észak-mezopotámiai (ma Irak) Ninive városában.

Dalley ősi babilóniai és asszír ékírásos feliratokat, illetve a későbbi korokból származó görög és római szövegeket elemzett. Talált egy olyan asszír forrást is, amit az 1920-as években szerinte "teljesen félrefordítottak", valamint egy Szennahéribhez kötődő szöveget, amelyben a király egy "páratlan palotáról", "csodáról" értekezik. A tábla leír egy lehetséges gépezetet is, amely hasonlít a 400 évvel későbbi arkhimédészi csavarra, amivel nagy magasságokba – így 75 kilométer távolságból – is fel tudták szállítani a vizet.

A legutóbbi ásatások igazolni látszanak Dalley – 1992-ben egyszer már megfogalmazott, a The Mystery of the Hanging Garden of Babylon című, megjelenés előtt álló könyvének – elméletét. A kutató szerint a kulcs a Szennahérib-szöveg, amely így hangzik: „Szennahérib, a világ uralkodója…a csatornám nagy távolságból szállítja a vizet Ninive környékére”. Dalley szerint nehéz kiigazodni az ősi szövegekben (közülük egyedül Josephus nevezte Nabukonodozort a függőkert megépítőjének), Judit könyve például a két királyt rendre felcseréli, de a ninivei ásatások még fontos kérdésekre adhatnak választ a függőkert-vitával összefüggésben.