Zsidó bankár jósolta meg az I. világháborút
2013. május 6. 09:02
Búrok, japánok, oroszok
Az időzítés nem is lehetett volna alkalmasabb: Viktória királynő 1901. januári halálával hosszú korszak zárult le Nagy-Britanniában, a háttérben Németország már a Franciaország és Oroszország elleni háború terveit szövögette, s javában zajlott az 1899-ben kirobbant második búr háború. Nem volt véletlen, hogy Bloch közönségében sok búr veterán is feltűnt.
Az előadó Paardeberg 1899-es ostromát – amelyben a búrok megadták magukat – hasonlította össze a Ladysmith felszabadítására érkező britek Spion Kop-hegyi vereségével. „A búrok megerősítették Paardeberget, miközben a britek – köszönhetően a sziklás vidéknek és egyéb körülményeknek – képtelenek voltak arra, hogy fedezéket alakítsanak ki Spion Kopnál”. És az eredmény? A búrok mindössze 179 embert veszítettek Paardebergnél, míg a britek közül 1500-an haltak meg a Spion Kop-i ütközetben.
Sokak meglepetésére Bloch a lovasság pusztulását vizionálta, a britek többségéhez hasonlóan ódákat zengett a búrok lövészárkairól, s arra figyelmeztette hallgatóságát, hogy ideje lenne levonni a következtetéseket egy európai háborúra való felkészülés esetén. Előadásában kifejtette, hogy ez a háború 10-15 éven belül megtörténhet, de a következményeket illetően maga is bizonytalan volt.
Az előadó kapott hideget-meleget: azontúl, hogy pacifizmussal vádolták, váltig bizonygatták, hogy a lovasságnak – ahogy azt a búr háborúban Sir John French Kimberleynél bizonyította – igenis van jövője, a tüzérség pedig elvégzi a dolgát, s a nagy veszteségek eddig sem kényszerítették ki a katonai konfliktusok lezárását. Bloch előadásának élét Sir J.F. Maurice vezérőrnagy vette el. „Ha egy lyukban az embereket, mint patkányokat egybezárjuk, az ugyanolyan, mintha a helyszínen megölnénk őket” – fogalmazott, és aláhúzta, hogy nem kell elfogadni a konklúziókat, mivel az előadásnak a tüzérséggel és a lovassággal kapcsolatos részei kidolgozatlanok.
Bloch elemzése egy ponton valóban hiányos volt: nem látta előre a nehéztüzérség közvetett irányzásának fejlődését, amelyet először az első világháborúban alkalmaztak széleskörűen és sikeresen. Pedig az orosz-japán háború (1904-1905) sikeres japán támadásaira E. Nash kapitány már 1906-ban felhívta a figyelmet a Journal of the Royal Artillery hasábjain. Első pillantásra úgy tűnt, az orosz-japán háború megcáfolja Bloch elméletét, mivel a japánok offenzívái túlontúl sikeresnek bizonyultak. A végső következtetést Sir Ian Hamilton főhadnagy vonta le, aki úgy látta, hogy nem szabad a várható magas emberveszteségek miatt elkerülni a háborút, mivel azt meg lehet nyerni. Hamiltont lenyűgözte a tüzérség teljesítménye, s elégedetten csettintett, mikor az 1904-es Jalu-folyó menti csata után egy barátja táviraton keresztül fejezte ki nagyrabecsülését a jelesre vizsgázott fegyvernemet illetően.
Történészek sora sietett Bloch védelmére. „A modern hadviselés leírása pontos volt, s legalább ennyire pontosnak bizonyultak jóslatai. Ahogy megmondta, a végső döntőbíró az éhínség lett” – fogalmazott J.F.C. Fuller. Szintén elgondolkodtatóak a hadtörténész, Correlli Barnett szavai: „Szinte az összes gondolkodó úgy vélte, hogy a háború rövid lesz és a nagyobb ütközetek fogják eldönteni. Csak egy lengyel bankár, Jean de Bloch tudta, hogy az elnyűtt hadseregek közötti ütközeteket a lövészárkokban fogják megvívni”.
Hozzá kell tenni, hogy Bloch nem volt magányos próféta, a védekezés jelentőségét többen – így a francia Emile Mayer és August Grouard is – idejekorán felismerték. Keserű felismerésének fájdalmát Bloch azonban már nem élte meg, mivel nem sokkal a londoni előadása után szívroham következtében elhunyt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
