Kozmopolita város volt az ősi Harappa
2013. május 2. 09:23
Jól megtervezett városokban éltek, a világ legfejlettebb csatornarendszerét hozták létre, s pompás ékszereket készítettek. Az Indus-völgyi civilizáció – amely négy évezreddel ezelőtt indult virágzásnak a mai Pakisztánban és India nyugati felében – lakóiról azonban szinte semmit nem tudunk.
Az indiai szubkontinens első, kizárólag régészeti emlékek alapján ismert kultúrája az Indus-völgyi, más néven Harappa-civilizáció volt, amelynek fénykora i. e. 2500 és i. e. 1700 közé esett. A Harappa-kultúra ismerte ugyan az írást és számos lelet ránk maradt, azonban a szótagírással lejegyzett nyelvet máig sem sikerült megfejteni a kutatóknak, akik így a megmunkált gyöngyökből, a sok terrakottaszoborból és agyagedényből próbálják rekonstruálni a civilizáció társadalmi felépítését.
Bár a legutóbbi vizsgálatok szerint korántsem uralkodtak olyan paradicsomi állapotok a Harappa-civilizáció területén, mint eddig gondoltuk, tény, hogy az ősi kultúra páratlan örökséget hagyott maga mögött. Ékszereik messze földön híresek voltak: a kövekből és máz nélküli agyagból kiégetett (terrakotta) gyöngyeik, karpereceik olyan távoli helyekre is eljutottak, mint Mezopotámia. Civilizációjukat fejlett városi kultúra jellemezte, az utcák derékszögben metszették egymást, és a legtöbb házban volt fürdőszoba és mellékhelyiség.
És hogy kik lakták a városokat? A Journal of Archaeological Science májusi számában erre a kérdésre keresték a választ amerikai kutatók, akik a civilizáció névadó településének temetőiben feltárt emberi maradványokat vizsgáltak. Az időszámításunk előtt 2550-2030 közötti időszakból származó csontok kémiai vizsgálata rávilágított, hogy az egykoron 80 ezres város igazi kozmopolita település volt, amely vonzotta a határán kívül élőket – fejtette ki Lesley Gregoricka, a Dél-alabamai Egyetem bioarcheológusa.
A feltételezések szerint a bevándorlók a kereskedelemi lehetőségek kiaknázásán túl házasodási célból is érkeztek a ma Északkelet-Pakisztánban található városba. Legtöbbjük férfi volt, őket harappai feleségeik mellé temették, ami Mark Kenoyer kutatásvezető szerint azt jelzi, hogy az Indus-völgyi civilizáció hierarchiájában a nők álltak felül. A harappai nemi szerepek különböztek a korabeli társadalmakétól, Mezopotámiában például az ősi szövegek egyértelműen azt mutatják, hogy a szebbik nem tagjai alacsonyabb státust foglaltak el, mint a férfiak.
Szakértők szerint a Harappa-civilizáció még egy lényeges pontban tért el Mezopotámiától és Egyiptomtól: ez pedig a fizikai erőszak alacsony szintje. A tömegmészárlásokra utaló leletek, illetve a katona- és gyilkosságábrázolások hiányából a kutatók arra következtettek, hogy az ősi kultúra területén paradicsomi béke honolt.
Az i.e. 1900 és 1700 közötti időszakból feltárt csontok ennek ellenkezőjéről tanúskodnak. „A leletek nélkülözésről és erőszakról árulkodnak. Ennek szintje ugyan alacsony volt Harappában, de voltak olyan közösségek, amelyeket jobban sújtott” – írja Gwen Robbins Schug az International Journal of Paleopathology hasábjain. Az antropológus a balesetek nyomai mellett emberi erőszakra utaló jeleket is talált; ugyan a hat százalékos arány összehasonlíthatatlanul alacsonyabb az ősi társadalmakéhoz viszonyítva, de a fejsérülések sokatmondóak, főleg, ha azt a nemekre lebontva vizsgáljuk
Támogasd a 
szerkesztőségét!
