Albert Lebrun francia köztársasági elnök is megtekintette az 1938-as francia labdarúgó világbajnokság döntő mérkőzését, amelyet hetvenöt éve, június 19-én vívott egymással Magyarország és Olaszország csapata. Az eredmény ismert, a Squadra Azzurra 4:2 arányban nyert, ezzel sorrendben másodszor lett világbajnok, Magyarország ezüstérmet szerzett.. A kiváló labdarúgókból álló válogatott ekkor éppen tíz esztendeje nem nyert az olaszok ellen. Pedig nem volt ez mindig így.

Ma már szinte hihetetlen, de 1920 végén magyar sportújságíró ezt írhatta az Internazionale-Milan összecsapást követően: „maga a játék az olaszok nagyon kezdetleges technikai készültségét árulta el. Bizony még sokat kell tanulniuk, hogy nyomunkba jöhessenek. Egyelőre sok-sok tanulásra és tanítómesterre van szükségük”.

Az olasz futball magyar ősatyái

Valóban, Olaszországban ekkor az új játék, a „football” inkább szólt a kemény, talán túlzottan is férfias küzdelemről, mint művészi megoldásokról. Hajós Alfréd az 1896-os athéni olimpia bajnoka, a Budapesti Torna Club intézője panaszkodott is, hogy Itáliában túrázó csapatának ez milyen súlyos gondokat okoz, hiszen „majd minden mérkőzésünkön egy-két játékos bekötött fejjel jelenik meg a pályán.”

Az évszázad elején a közép-európai, így a magyar labdarúgók is, különösen népszerűek voltak, a futballért már akkor is rajongó Olaszországban, ahol „szíves-örömest látják a magyar futballistát, s várnak is belőle tavaszra egy-két csapatra valót” – számolt be 1921 tavaszán, a már Olaszországban dolgozó Ging József, a Törekvés egykori, háromszoros válogatott középfedezete. Valóságos magyar futballexpanzió indult meg Itália felé.Az 1899-ben alapított Juventus szurkolói mai is tisztelettel beszélnek Károly Jenőről, az MTK és a Budapesti Atlétikai Klub (BAK) egykori játékosáról, „signor Karoliról”, az első professzionális edzőről a klub történetében. A hatalmas tekintélyű magyar edző csapatában két honfitárs is játszott. Az olasz állampolgárságot is szerző egykori Törekvés játékos, Viola József, illetve az 1925-26-os olasz gólkirály-csapattárs, a gyorsasága miatt Olaszországban csak „Gazellának” becézett, Magyarországon viszont „Kicsi” becenévre hallgató Hirzer Ferenc. Utóbbi az első, bemutatkozó mérkőzésén rögtön mesterhármast ért el a Parma ellen. A sikeredző azonban nem élhette meg az 1925-26-os szezon végét, döntőt játszó csapata utolsó mérkőzése előtt szívroham végzett vele. Olaszországban temették el.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2013. nyár számában olvasható.