Így éltünk a hetvenes években

2013. április 18. 14:15 MTI

Sepsey Tamásné Vígh Annamária, a Emberi Erőforrások Minisztériumának közgyűjteményi főosztályvezetője köszöntőjében különlegesnek nevezte a kiállítást, amely szavai szerint azt igazolja, hogy "rendszerváltás" zajlik a múzeumban. Az intézmény január elsejétől a város fenntartásába került és új szemlélet tükröződik a kiállítások összeállításában, stratégiájában is. A korábbi években gyakran mutatták be kortárs képzőművészeti tárlatokon a helyi alkotók munkáit, amelyek a rétegközönség számára voltak fontosak, a helyi látogatókat viszont leszoktatták a múzeumba járásról - mondta a főosztályvezető.

Hozzáfűzte: a kiállítás közüggyé vált, fontossá vált a helyi igényekre való folyamatos és gyors reagálás. A zalaegerszegi múzeum a városlakók történelmi hagyományaihoz, személyes életükhöz közelebb álló történeti bemutatókat kínál. A múzeum nem passzív befogadás színtere többé, hanem olyan közösségi hely, ahol lehetőség van a párbeszédre, ahol gondolkodhatunk múltunkról, életünkről, lehetőségeinkről, jövőnkről - utalt a főosztályvezető a Múzeumi találkozások címmel indított programsorozatra, ahol meghívott vendégekkel találkozhattak az érdeklődők.

Valuch Tibor, a Debreceni Egyetem tanára a korszakról azt mondta, a hetvenes években diktatúra volt, de már sokkal enyhébb, mint a korábbi évtizedekben. Az emberek nem voltak szabadok, ismerték a korlátokat, de már megjelent a nyugati tömegkultúra, a hetvenes évek végén már voltak ellenzéki kezdeményezések is. Sajtószabadság sem volt, de 1978-ban megjelent az első engedély nélküli szamizdat kiadvány.

A kiállítás nagy összefogással valósult meg, rengeteg tárgyat ajánlottak fel és ajándékoztak a városlakók a múzeumnak, amelyek közül a legjellegzetesebbeket választották ki; például a hűtőszekrény-nagyságú gépből és asztallapnyi billentyűzetből álló számítógépet, írógépet, a korra jellemző szekrénysorokat. A korabeli viseleteket, például a színpompás banánszoknyát, amely tavaly ismét visszatért a divatba, bábokon jelenítették meg. A kiállítás enteriőrökből áll: bölcsődét, presszót, lakásbelsőket jeleníttettek meg, amelyekből arra is lehet következtetni, hogy mit csináltak az emberek szabadidejükben. A lányok, asszonyok körében például divat volt a subázás, és ekkor váltak népszerűvé a szekrénysorokat díszítő "álnépies" hímzett terítők is.

A férfiak a műhellyé átalakított garázsban dolgoztak, többnyire a munkahelyükről hazamentett alkatrészekkel, szerszámokkal. A kiállításon kialakított műhelyben a kor jellegzetes szimbólumát, a háztáji szekeret, tájnyelven csettegőt helyezték el. A falusiak nem tudták a földjeikről a terményt hazaszállítani, mert az akkori rendszer nem tűrte el, hogy a szállítóeszközök magántulajdonban legyenek, ezért motorkerékpárból, fél Trabantból vagy traktorból barkácsoltak csettegőket - mesélte el a történész. A tárlat október 27-ig látható a Göcseji Múzeumban.