Az utolsó nem európai pápa
2013. március 20. 17:12
Az ellenálló
III. Gergely először levelet írt a császárnak, majd Rómában zsinatot hívott össze, amely eretnekségnek mondta ki a képrombolást. Bizánc első embere rögtön egy flottát küldött, hogy jobb belátásra bírja a pápát, ám a hajóhad időközben elsüllyedt az Adriai-tengeren. A császár ezt követően a pápai területekre próbált gazdasági nyomást gyakorolni; miután erőfeszítéseit nem koronázta siker, őrjöngve bár, de beleegyezett, hogy az Örök városban nem kell végrehajtani a képromboló intézkedéseket. „Hálából” Gergely az itáliai szentképek restaurálásába és újak készítésébe fogott.
A katolikus egyházfő támogatta az egyház észak-európai terjeszkedését, a német területeken való térítésben nagy szerepet vállaló Szent Bonifácnak pedig érseki címet adott. 732-ben betiltotta mind a vadon élő, mind a háziasított ló húsának fogyasztását, mivel azt sokan összefüggésbe hozták a pogány rituális lakomákkal.
Tízéves pontifikátusa második felében szembekerült a longobárdokkal, akik ellen védekezni kényszerült. Helyreállította Róma falait, s visszavásárolta a spoletoi hercegtől a Rómát védő erődöt, a Galles-t. A longobárd törzsek támadásait egyre nehezebben tudták visszaverni a pápai és a vele szövetkező seregek, így Gergely a frankok leghatalmasabb majordomusához, az arabokat a poitiers-i csatamezőn tönkreverő Martell Károlyhoz fordult. Bár a pápa készen állt arra, hogy feladja hűségét Bizánchoz, s országát a frankok államának védelme alá helyezze, Martell seregei túlságosan le voltak terhelve, így nem álltak készen egy újabb front nyitására.
Bár a Pápai Állam létrejöttére, s Kis Pippin segítségére még közel egy évtizedet kellett várni, III. Gergely pápasága idején sok lépést tett az önálló államiság felé. 741 novemberében bekövetkezett halála a lehető legnagyobb felfordulások közepette, a longobárd seregek újabb támadása idején következett be. A máig szentként tisztelt pápát a Szent Péter-bazilikában helyezték örök nyugalomra.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
