Taktikusan működött a téesz-szervezés utolsó hulláma
2013. március 12. 16:46
Eltűnt a parasztság
A mezőgazdasági szektorban lezajlott események következtében történeti és a társadalmat leíró statisztikai értelemben is eltűnt a parasztság (a falvak, sőt a családok addigi struktúrája is megbomlott), és vele együtt veszett sok minden, amit ez a társadalmi réteg addig tudásban, ismeretanyagban, értékben, munkaszervezésben felhalmozott. Ha a mezőgazdasággal foglalkozók társadalmának átszervezésével járó következmények értékelésére, összegezésére teszek kísérletet, akkor az események súlyánál fogva, úgy vélem, a magyar parasztsággal történtek egyfajta traumának is megfeleltethetők. Természetesen nem állítom azt, hogy minden változás traumával jár, de megkérdőjelezhetetlen, hogy a korábbiak helyébe lépő új jelenségek gyakran okoznak kisebb-nagyobb megrázkódtatást, s a téeszek kialakulása/kialakítása nem csekély változással járt.
Az egyik legbeszédesebb, legszínesebb forrástípus a téeszesítés okozta egyéni sérelmek megismerésére a panasz. A mezőgazdaságot felügyelő és irányító Földművelésügyi Minisztérium Bejelentések Irodája néven működtetett panaszirodát. 1960-ban összesen 167 panaszbeadvány található a panasziroda anyagában, az ügyszám azonban nem ennyi panaszost jelent, hanem jóval többet. Több esetben egy beadvány keretein belül igen nagy számban fordultak panaszosok sérelmük kivizsgálása végett a panaszirodához, egy alkalommal például egy téesz teljes tagsága tett bejelentést. A beadványok sorában a téesztagok sérelmei mellett megjelennek az egyéni gazdák panaszai is, hiszen az általuk felvetett problémákat szintúgy a téeszesítés okozta.
Miután egy beadvány megérkezett a Bejelentések Irodájához, az összefoglalta a panaszt, s továbbította azt az illetékes hivatalnak kivizsgálásra. A vizsgálat lefolytatásában, majd a döntéshozatalban első fokon a járási vagy városi tanács vb mezőgazdasági osztálya volt illetékes. Amennyiben a döntéssel elégedetlen volt a panaszos, beadványa másodfokon a megyei tanács vb mezőgazdasági osztályához került, ezután már nem fordulhattak a bejelentők újabb fórumhoz. A hatóság a döntést általában egy a helyszínen végzett vizsgálatra alapozta - a vizsgálatról gyakorta jegyzőkönyv is fennmaradt, ami többnyire értékes adalékokkal szolgál a bejelentésen túl is az ügyről, nem ritkán a panaszos(ok)ról is. A jegyzőkönyv felvételét az ügyben meghozott határozat követte, melyet a járási vagy városi, illetve megyei tanács vb mezőgazdasági osztálya - más-más formában - mind a panaszosnak, mind pedig a Bejelentések Irodájának megküldött. A megszületett döntések ellen többen tiltakoztak ugyan az érintettek közül, még a másodfokú határozat ellen is, ezek azonban már nem voltak hatással az ügy kimenetelére.
Az ügyek sokfélesége miatt csupán néhány főbb tendenciára és a mögöttes jelenségekre hívnám fel a figyelmet. A legnagyobb számban azok a panaszok jelennek meg, amelyek a háztáji földdel függenek össze. A leggyakoribb ezeknél az, hogy az adott téesztag nem kapott háztáji földet, de megjelennek olyan ügyek is, amikor nem a bevitt földből, hanem másikból mérték ki a háztájit, illetve megvonták a háztáji föld használatának jogát. Nagy számban fordul elő a téeszből történő kizárás miatti panasz is. Az ilyen típusú ügyekben a kizárás betegség (ezek rendeződnek oly módon, hogy a panaszos öregségi nyugdíjat kap), rossz munkavégzés, nem megfelelőnek minősített viselkedés (részegeskedés, a téesz és a nagyüzemi gazdálkodás szidalmazása, a téesz eszközeinek nem megfelelő kezelése) miatt történt. A korábbi időkhöz hasonlóan a munkaegység-elszámolás most sem működött tökéletesen, ennek tulajdonítható, hogy ez a panasz két ízben önállóan, másik két alkalommal pedig valamilyen más panasszal kiegészülve fordul elő. Gyakoribb ügytípusnak mondható a kilépési szándék is, melyet szintén több bejelentő jelzett.
Az egyéni gazdák által benyújtott panaszok mintegy negyede a téesztáblába került föld helyett kapott csereingatlannal függ össze, zömmel az ingatlan minőségét, a lakhelytől való távolság nagyságát kifogásolták. A következő három nagy ügycsoport egyike a közös háztartásban élők beviteli kötelezettségét vitató panaszok. Egy másik csoportot a termés betakarításának tiltása a téesz részéről, illetve a téesz részéről történt betakarítás utólagos sérelmezése miatti panaszok alkotnak. A harmadik ügytípust pedig a kártalanítási összeg nagysága, illetve annak elmaradása miatti panaszok képezik. Érdemes megvizsgálni, mi állt a közös háztartásban élésből fakadó beviteli kötelezettség hátterében. A törvényalkotók számolva az esetleges bonyodalmakkal, megalkották az 1959. évi 7. számú törvényerejű rendeletet, mely a mezőgazdasági termelőszövetkezetről és a termelőszövetkezeti csoportról rendelkezik.
A rendelet 20. §-a a földbevitelről rendelkezik, 1. bekezdése szerint „A tag köteles a saját, valamint a vele közös háztartásban élő családtagok tulajdonában, haszonélvezetében, haszonbérletében vagy bármilyen más törvényes jogcím alapján használatában levő összes földet - ideértve a legelő- és erdőilletőséget is - a termelőszövetkezet közös használatába adni, kivéve a törvényesen visszatartható háztáji földet." Tehát egy több generációból álló család, amely egy házban, de külön háztartásokban élt, hiába taktikázott úgy, hogy ingatlanát széttagolta, azok tulajdonjogát különböző nevekre íratta, majd egyvalaki közülük földjével együtt belépett a téeszbe. A rendelet szerint ugyanis ez esetben is mindegyik földtulajdonosnak - hiába élt állítása szerint külön háztartásban - kötelező volt bevinni a téeszbe földjét, állatállományát vagy gazdasági felszerelését. Nagyobb ügytípus még a téesz által használt föld után járó haszonbér ki nem fizetése miatt tett panasz, a földrendezés méltánytalansága panasz is. Ezek általában abból adódtak, hogy a téesz táblájába került földekért jóval kisebb értékű csereingatlant adtak.
Kovács Csaba cikke és a vonatkozó források az ArchívNeten olvashatóak.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
