Őseink is a divat rabjai voltak

2013. március 12. 15:58

A személyes dísztárgyak, a fűzött karkötő vagy nyaklánc viselete a régészek szerint a kifinomult szimbolikus viselkedés egyik legfontosabb jele, egyfajta néma kommunikáció volt, amellyel viselője egyéni identitását igyekezett megkülönböztetni. Ezek az ékszerek Európában 40 ezer évvel ezelőtt több helyen is megtalálhatóak voltak és különböző anyagokból készültek: állati és emberi fogakból, csontokból vagy elefántcsontokból, kövekből és kagylókból, amelyeken gyakran variálódtak.

A szóban forgó ékszergyűjtemény nem korát tekintve unikális, hiszen a Közel-Keleten és Afrika egyes vidékein több olyan leletet is találtak, amelyek több mint 100 ezer évvel ezelőtt készültek. Ám ezek az ékszerek díszítésüket tekintve egyszerűek, s főként puhatestű kagylóhéjból készültek. Néhány régész ezért megkérdőjelezte, hogy valóban szimbolikus szerepet játszottak-e, szemben a későbbi darabokkal, amelyek jóval változatosabbak voltak.

A tanulmány szerint a Bordeaux-i Egyetem munkatársa, Marian Vanhaeren régész vezette csapat viszonylag hirtelen bekövetkező változásra utaló bizonyítékokat talált. A dél-afrikai Blombos-barlangban fellelt gyöngysorokra a 75 és 72 ezer évvel ezelőtti régészeti rétegekben bukkantak rá; ezekben a rétegekben csontból készült szerszámokat, szépen kidolgozott kőlándzsa- és késhegyeket, valamint gyöngyből készült ékszereket fedeztek fel: a 68 féle dél-afrikai kagyló, köztük a Nassarius kraussianus puhatestű körömnyi nagyságú kagylójáról és a most fellelt ékszerekről úgy vélik, hogy egy teljesen egyéni kollekció részei lehettek. Az összes kagylódarab pici lyukkal van ellátva, amelyet a szakértők szerint igen nehéz lehetett kifaragni.

Vanhaeren és kollégái a gyöngysor kopását elemezték, illetve a kopás mértékét a perforáció és a kagylók egyéb részein is megvizsgálták, modellezték, mégpedig igen egyszerű módon. A kísérletek során a kagylóhéjakat több órán át „rázogatták”, időnként higított ecetoldatot permeteztek rá, amely az emberi izzadságot helyettesítette, hogy csak a legérdekesebbeket említsük. A csapat azt próbálta mindezzel megfejteni, hogy a kagylódarabkák milyen sorrendben voltak egymás mellett, és hat lehetséges verziót soroltak fel.

A kopás mértékének meghatározásával a szakemberek azt igyekezetek kideríteni, hogy miként fűzték fel a gyöngyöket. Az idősebb leleteknél a fényes oldalukat egymás felé mutatva szimplán sorban volt felfűzve a kagylósor. „Azonban ez a divat nem tartott túl sokáig” – mondta Vanhaeren. Az időben hozzánk közelebbi rétegekben – ahogyan a fotón is látható – a két-két kagylóhéj széleire egy-egy csomó is került.

A kutatócsapat arra a következtetésre jutott, hogy ezek a leletek a legkorábbi bizonyítékai a társadalmi normák és a testreszabott stílus közötti különbségnek. „Az még nem világos, hogy Blombos korábbi lakói változtatták meg divatstílusaikat vagy évezredekkel később egy másik csoport rendezkedett be a helyszínen, behozva ezzel az új divatot. Bárhogy is van, annyi bizonyos, hogy a gyöngyök – akárcsak a mai ékszerek – egyfajta szimbólumként is értelmezhetők” – tette hozzá a szakértő.