Megbotránkoztatták a régészeket Pompeji erotikus képei

2013. március 7. 18:49

Pompeji és Herculaneum egyik fő jellemzője az erotikus képek feltűnő gyakorisága. Az erotikus művészet nyomai az egész városban megtalálhatók: lakóházakban, középületeken vagy utcai homlokzatokon. Az újkorban élt régészeket valósággal sokkolhatták a szexualitás több formáját is bemutató alkotások, amelyeket III. Bourbon Károly spanyol király (1759-1788) – a Nápoly-Szicíliai Királyság uralkodója – az ásatások végeztével eltávolíttatott és zár alá helyezett. 1817-ben aztán egy tikos tanács alakult, amely ezen emlékeket Nápolyban állította ki, ám megtekintésüket kizárólag férfi látogatóknak engedélyezték.

Az ókori város vezetői azonban egyáltalán nem kívánták elrejteni a túlfűtött erotikáról árulkodó alkotásokat, amelyek tematikája igen változatos volt. Először is el kell különítenünk egy igen gyakori lelettípust, amelyben falloszábrázolásokat és Priaposz isten képeit találjuk. A szakértők szerint ezeket nem erotikus töltetű szimbólumoknak szánták, hanem egyfajta varázslatnak, amely a szemmel verés kivédését tűzte ki célul, illetve a jólétet kívánta biztosítani. Ezen állítás alátámasztására a kutatók azt az érvet hozzák fel, hogy egy pompeji pékség külső falán is találtak egy agyagfalloszt, alatta a következő szlogennel: „a jószerencse lakik itt”.

Falloszt ábrázoló tintinnabulum az 1. századból

A többi már jóval több szexualitással van átitatva. Sok a mitológiailag gazdag jelenetsor, amelyek főként a lakóházak helyiségeiben kaptak helyet. A gyakoribb jelenetek közé tartozik Vénusz és Mars násza, illetve Pán, a pásztorok kecskeszarvú, -lábú, és -farkú istene, amint egy nimfa körül legyeskedik. Ezek a jelenetek inkább utalgatnak, mintsem tényszerűen ábrázolnak. Ezeken kívül találunk jóval egyértelműbb szexuális ábrázolásokat az egyes hálószobákban vagy idegenek által kevésbé látogatott hátsó szobákban, amelyek zömét a kutatók bordélyházak részeinek tartják.

A pompeji városi fürdő sokak által látogatott termeit egykoron félreérthetetlen erotikus jelenetek díszítették. Ezek funkcionalitását tekintve széles vita bontakozott ki a tudósok körében. Míg egyesek úgy vélik, az alkotások egyfajta közösülési "útmutatóként" értelmezhetők, addig sokan a bordélyok "reklámjait" vélik felfedezni bennük. A szakértők harmadik csoportja szerint nem volt semmilyen megmagyarázható céljuk a szexualitást ábrázoló alkotásoknak: csupán szórakoztattak.

Caecilius Jucundus házából való freskó

Rengeteg írásbeli, illetve tárgyi bizonyíték van a Pompejiben folyó prostitúcióra, ám a bordélyházak számarányát a mai napig sokan vitatják, ugyanis nem lehet egyértelműen megállapítani, melyik épület szolgált effajta célokat. A régészek az épületeknél hagyományosan a falfestmények alapján tájékozódnak, ám mint láthattuk, a rómaiaknál igen gyakoriak voltak az erotikus ábrázolások. Néhány szakértő úgy véli, Pompejiben a tragikus vulkánkitörést megelőzően 9-35 bordélyház működhetett, ám a kutatások szerint csupán egy – a Lupanar nevű – épült kifejezetten erre a célra. Az emeleten öt, külön bejáratú szobát különítettek el, míg a földszinten szintén öt, falazott ággyal és erotikus festményekkel kidekorált, kisebb méretű helyiség állt a vendégek rendelkezésére.